|
Népegészségügy (3), Agrárpolitika (43), Vizek szennyezettsége (2), Vitamin (33), Vega (1), makroelem (6), bio (10), etikai kódex (5), multik (27), MgSZh (18), Környezetvédelem (15), Konferencia (1), Higany (1), Sajtószemle (1), Bioreguláció (9), Életmód (3), Video (9), Importellenőrzés (16), szakmai napok (1), zöldmozgalom (1), Mezőgazdaság (2)
Google like:
|
| |
| A KétesÁruk.hu kiáltványa a Mindenkori Kormányhoz |
| 2010. október 10. - 11 hozzászólás |
| Keresőszavak: Agrárpolitika, Életközösség egyensúlya, Élhető Vidék, Importellenőrzés |
 |
| (Frissítve!) Látván az élelmiszerbiztonság maffia szerű működését - tiszta hangot megütni közhasznú kötelességünk. Tesszük mindezt pártpolitikai szerepjáték nélkül, azaz: őszinte segítő szándékkal. |
 |
Felhívással fordulunk felelős honfitársainkhoz és a mindenkori Felelős Magyar Kormányhoz:
Engedjék meg, hogy a KétesÁruk.hu csapata és olvasói a több mint 30.000 élelmiszer- és árubiztonsági jelentésre alapozva össztársadalmi érdekből az alábbi követeléseit fogalmazza meg:
Követeljük, hogy Magyarország legalább akkora érzékenységet mutasson az immár 50% feletti élelmiszer behozatal minőségi szabályozását illetően, mint a környező országok. Vizsgálják felül az érintett állami szervek működését, tegyék meg a szükséges jogi lépéseket.
Követeljük, hogy a környezettudatosság hiányának emlegetése helyett figyeljenek az alapvető okra: a 3 millió mélyszegénységben élő honfitársunk kilátástanságára, mely alapjaiban határozza meg a magyarországi fogyasztás struktúráját.
Követeljük, hogy vizsgálják ki és hozzák nyilvánosságra az elmúlt 60 év balliberális politikájának nemzetromboló gyakorlatát! Tárják fel azt a folyamatot, melyben céltudatosan tette tönkre a magyar élelmiszertermelést, a feldolgozó ipart, az exportot, a márkavédelmet - a termelési kultúrát: - a családot, a falut, a kisgazdaságokat, az oktatást és a közösségi életet. Tegyék tananyaggá a nemzetromboló múlt eseményeit!
Követeljük a felelősök elszámoltatását! Azt, hogy mondassék ki: soha el nem évülő népellenes bűnöket követtek el.
Követeljük, hogy első feladatuk legyen a magyar falurombolás - a nemzetrombolás(!) - évtizedes gyakorlatának leállítása, melynek első lépése a mindennapi életet megkeserítő rendeletek és jogszabályok, az adópolitika felülvizsgálata.
Ezen belül követeljük, hogy vizsgálják felül a magyar élelmiszerek piacra jutásának bürokratikus akadályait, a külföldiek gyakorlatilag ellenőrzés mentes bejutásának ál-liberális lehetőségeit.
Kötelezzék a magyar kiskereskedelmet fojtogató multi élelmiszerláncokat és a külföldi kézre jutott magyar feldolgozóipar szereplőit gazdasági erőfölénnyel történő visszaélésük beszüntetésére! Vizsgálják felül és büntetőjogilag nyomozzák ki a közismert illegális folyamatokat: az erőfölény mindennapos gyakorlatát a termelésben, az élelmiszerláncban, az értékesítési láncban és a forgalmazásban egyránt.
És végül, de nem utolsó sorban: vizsgálják meg az élelmiszerbiztonsági ellenőrzési rendszer helyi és országos maffia kötődéseit, az ellenőrzések célirányosságának nyilvánvaló üzleti érdekeit.
|
|
|
|
| Hozzászólások |
 |
|
|
Oszd meg a hírt másokkal is! |
|
|
Hajdu Béla Tibor
-
2010.11.27. 19:13 |
|
Sanos jónéhányszor azt is tapasztaltam, hogy nem az van a nevezett "árun". Az összetétel hamisan van feltüntetve. Ráadásul a Magyar gyártmyány, nem Magyar alpanyaggal, maga a szemtelenség. Származási ország EU. - ebben minden benne van! |
|
Szpi
-
2010.08.14. 18:40 |
Csak nehogy még évek múlva is aktuális legyen. Van mozgás, csak mozgástér nincs. Illetve volna, ha az alapoknál kezdve azokat a változásokat hoznák előtérbe, ami csak adminisztráció dolga. Van még bőven ilyen. Nem a pálinkafőzős parasztvakítással kezdtem volna.
Jó, a nép most 40 km -en belül eladhatja terményeit. DE kinek? A COOP-ÁFÉSZ ugyanúgy "multikulti", mint a Metro, vagy a Cora, vagy a SPAR. |
|
Kara
-
2010.08.12. 06:27 |
|
Kedves Irén! Állítólag az őszi ülésszakra bizottsági meghallgatásra meghívtak minket, (levél a szerkesztőségben) - hiszem, ha már ott ülök. Persze, ez nem jelenti azt, hogy tudásunkra építeni fognak, majd akkor eldől. Az is lehet, hogy néhány ötletük már tőlünk származik, csak elfelejtenek érte szólni... |
|
Horváth Irén
-
2010.08.11. 21:06 |
|
Gratulálok,kiváló a kiáltvány. Javaslom, hogy kezdjetek internetes aláírásgyűjtést, és amikor elég összegyűlt, nyújtsatok be petíciót a kormánynak. Kérlek értesítsetek, sok embert tudok mozgósítani. Sok sikert! Irén |
|
Kara
-
2010.08.09. 13:37 |
Addig is:semmi őrültség uraim. Amig a takarítónő a vádlottak padjára nem ül le, addig itt rend nem lesz. Az IMF már elhajtva, totális ellentámadás kivédve, a kormány működik, "csapataink harcban állnak".
Már értjük, hogy mi ebben a forradalom.
Az ég madarai pedig gondoskodnak rólunk. |
|
Vámos László
-
2010.05.29. 08:20 |
Minőségi élelmiszert hazai termelőtől
MOTTÓ: ha egy békát forró vízbe teszünk, akkor mindent elkövet, hogy kimásszon belőle, viszont, ha hideg vízbe tesszük, amit lassan felforrósítunk, akkor ugyanaz a béka szép csendben hagyja magát megfőzni.
A ma embere civilizációs kényelemben él és nem ér rá, hogy annyi időt és energiát, annyi munkát és hozzáértést áldozzon ételének elkészítésére, mint évszázadokon keresztül nagyszüleink.
A ma embere érzi, hogy valami nem stimmel. Rohanó, versengő világban él, egy globalizálódó társadalomban, amely a hatékonyságról, a racionalitásról szól, s így nem marad ereje, energiája arra, hogy az étel, amit magához vesz, az ne ugyolyan rohanvást és „racionálisan” készüljön el. Ehhez jön még a profitéhség, mert a termelő, a felvásárló, a feldolgozóipar, a kereskedelmi lánc minden egysége pénzt akar keresni. Nagyszüleink idejében egészen más rendszerben jutott el az élelmiszer a paraszttól a gyomrunkig.
Induló sorozatunkkal azt kívánjuk bemutatni, hogy mit vesztettünk el azáltal, hogy a „mindennapi kenyerünket piacosítottuk”, ugyanakkor igyekszünk arra is választ találni, hogy mit tehetünk ez ellen – már ha akarunk egyáltalán.
Mi vezetett el idáig?
Közhelyszámba megy, hogy a föld túlnépesedett, egyszerűen többen élünk rajta, mint amit erőforrással elbírna, több szájat kell etetni, mint amennyit a hagyományos mezőgazdasági módszerekkel lehetséges. Ez az alapvető oka annak, hogy teret nyert a nagyüzemű élelmiszergyártás, ugyanakkor a szabadpiaci kereskedelem is hozza magával a saját anomáliáit, melyekkel az utóbbi időben nyilvánosságot kapó botrányok formájában találkozunk. Haragudhatunk a lelkiismeretlen kereskedőre vagy feldolgozóra, de az igazi ok nem az egyes bitang bűnöző, hanem a rendszer.
Ráadásul a fentemlített közhely világunk egyik legnagyobb hazugsága. Ezt a hazugságot az élelmiszer-feldolgozó nagyipar terjesztette el saját önfenntartása érdekében. Véleményem szerint csak a területi elhelyezkedéssel van a baj, a világ egyes részein nincs elegendő termőföld, de a meglévőt a talaj kizsákmányolásáig kihasználják, máshol meg hatalmas területeken alig folyik mezőgazdasági termelés. Ha ésszerűen használnánk ki bolygónk adottságait, akkor az a jelenlegi népesség dupláját is el tudná tartani hagyományos mezőgazdasági termelési rendszerrel.
Ha nem akarunk a hideg vízbe tett béka módjára lassan elpusztulni, akkor vissza kell kanyarodnunk ahhoz a több évszázad alatt kialakult élelmiszertermelési formához, amely lehetővé teszi, hogy a természet adta tápanyagokkal táplálkozzunk, és elkezdődhessen egy regenerálódási folyamat. Zseniális megoldásnak tűnik az un. 50 km-es mozgalom, aminek a lényege, hogy csak olyan ételeket, italokat, sőt ruhákat veszünk, használunk, amelyeket tőlünk 50 km-en belül állítottak elő. Ezzel nemcsak a hagyományos mezőgazdasági termelést segítjük, hanem Földünk erőforrásaival is jobban gazdálkodunk ezáltal, hisz lehet, hogy a szupermarketekben jóval olcsóbban tudjuk megvásárolni a kínai őszibarack kompótot, de ha beleszámoljuk, hogy Kínában ugyanúgy meg kell tankolni a traktort, meg kell tankolni az Európába induló teherszállító hajót, akkor kiderül, rengeteg üzemanyagot pöfögtetnek el, mire a kínai kompót az üzletek polcára kerül. Könnyű utánaszámolni, hogy mennyivel kevesebb energiaveszteséggel jár, ha 50 km-en belülről kell csak a helyi kisboltba szállítani, nem beszélve arról, hogy ekkor nem a kínai termelőket támogatjuk, hanem a hazai terméket, ami még ízletesebb is.
Mi magyarok szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a magyar konyha – hála földünknek és az évszázados tradíciónknak – méltán világhírű. Nem kell újat kitalálnunk, csak vissza kell tekintenünk arra, amit ősanyáink, és ősapáink ránk hagytak, arra a bőségre, amit a természet adott nekünk. Kiváló a termőföldünk, zöldségeink és gyümölcseink génállománya méltán világhírű, állataink közül elég, ha csak a szürkemarhát, a mangalicát vagy a kendermagos baromfit említjük. Még lehetne sorolni a hungarikumokat, ne feledkezzünk meg pl.a tönkölybúzáról, aminek egész Európa köszönhette, hogy a XlV.-ik században nem tizedelte meg lakosságát az éhhalál.
A mangalicáról tudjuk, hogy magas a zsírtartalma, de azt kevesebben tudják, hogy e magas zsírtartalom az ún. jó koleszterinnel telített, ami lebontja az érfalakra lerakódott káros koleszterint. Sokak véleménye szerint ősapáink ezért sem ismerték a ma oly „divatos” szív és koszorúér betegségeket.
A már említett tönkölybúza sikér és nyomelem tartalma többszöröse a ma használatos búzáéknak, igaz, a növényvédő szereket sem tűri. Ráadásul a termésátlaga jóval alulmúlja a ma használatos búzafajtákét és semmilyen termésfokozó vegyi anyagot nem képes elviselni. A tönkölyből készített kenyér viszont hetekig ehető marad, ami a mai kenyerektől, és fogyasztói szokásoktól idegen.
A hazai kajszibarack, szilva, őszibarack, eper – és még sorolhatnánk – sokkal ízletesebb bármely import gyümölcsnél, paprikánk, paradicsomunk mind lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy újra megismerhessük a hagyományos magyar konyha csodálatos ízvilágát és ne kelljen rászorulnunk a fillérekért kapható – sokszor az alacsony árért silány minőséget nyújtó – import „élelmiszerekre”.
A magyar mezőgazdaságnak volt köszönhető, hogy évszázadokon keresztül méltán voltunk Európa éléskamrája és méltán volt világhíres a magyar konyha. Az a politikusaink bűne, hogy a világ egyik legszigorúbb és leghatékonyabb élelmiszerbiztonsági rendszerét – ami még a szocializmusban is, meg utána is működött egészen az 1990-es évek végéig – hagyták tönkremenni?vagy ami még rosszabb: tudatosan tönkretették. Még a Kádár rendszer is tisztában volt mindezek jelentőségével és a tsz-esítés mellett is hagyta – mi több, támogatta – a háztáji gazdálkodást. Az a pénzéhségtől rövidlátó piacliberalizációs politika eredménye, hogy napjainkra eljutottunk odáig, hogy a világ élelmiszeriparának hulladéka árasztja el hazánkat, lassú elsatnyulásnak téve ki a magyar embert, aki tehetségtelen és ostoba politikusaink miatt európai viszonylatban a lassan a legszegényebbé válik, akinek minden fillér számít és sokszor kénytelen beérni az olcsóbb élelmiszerutánzatokkal. Ehhez hozzájárul a hatósági élelmiszer ellenőrzés sokak szerint tudatos elsorvasztása, így nem csoda, hogy egyre kevesebben vagyunk, egyre betegebbek vagyunk, egyre inkább hasonlítunk a melegedő vízben fövő békához.
És mit tehetünk ellene?
Ne vásároljuk meg a tonnaszám behozott, ismeretlen eredetű élelmiszerhulladékot, bármilyen csábosan van csomagolva, bármilyen olcsónak tűnik is. Tanuljuk meg újra azt, amit még nagyszüleink tudtak, támogassuk a magyar termelőt azzal, hogy az ő termékét vásároljuk meg. Ne sajnáljuk tőle, hogy ő jut ezáltal ahhoz a jövedelemhez, amit ezidőtájt az amúgy sem szegény holland, dán, német vagy portugál termelő keres rajtunk. Ráadásul, ha a magyar termelő jut többletjövedelemhez, akkor a pénz itt marad, ő itt fizet adót, fejleszteni tud belőle és ezáltal többet, jobbat fog tudni előállítani. Mi pedig jobbat fogunk tudni enni, egészségesebbé válunk, beindul egy egészséges gazdasági körforgás, és ha többletet tudunk termelni, akkor jó pénzért exportálhatjuk a jó minőségű élelmiszereinket, ami a pénztárcánk „egészségét” fogja javítani.
Másik téma:
Élelmiszer tárolása: a hűtőszekrény története.
A hideg és meleg kérdése ősidők foglalkoztatja az emberiséget. A hűtés megjelenésének kezdetéről ugyancsak halvány elképzeléseink vannak, mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen már az egész korai, kezdetleges technikákról is maradtak emlékeink.
A Földközi-tenger vidékén kialakult kultúrák már ismerték a hűtött gyümölcs és ital fogalmát, sőt a jéggel való kereskedés sem volt idegen tőlük. Ugyanakkor a jég használata akkoriban nagy luxusnak számított. Európa határain túl, a keleti világban is alkalmaztak néhány hűtési praktikát. Egy ókori kínai verseskötetben olvasható a jégverem rituális felnyitása és használata. Évezredes hagyományokra tekint vissza Japánban a „jég ünnepe”, melyet június első napján tartanak. Ebből az alkalomból a császár kitüntetéseket ad át, melyhez egy darab jeget is mellékel. A középkori Európában már odáig fajult a dolog, hogy sokan túlzásba is vitték a jeges élvezkedéseket. Így járt Don Carlos spanyol herceg is, aki 1568-ban tüdőgyulladásban halt meg, amit a feljegyzések szerint a túlzott jegesital fogyasztásának következménye volt. Tőlünk nem is oly messze, Tirolban a 16. Századtól az elejtett vadak húsát a gleccser jegébe ásva tárolták.
Johann Beckmann göttingeni közgazdász professzor, az 1790-ben megjelent könyvében hosszasan foglalkozik a korabeli szakácsművészet legújabb remekével a fagylalttal, amelyhez hasonló finomságot addig nem sikerült előállítani.
A jég, bár még mindig a gazdagok kiváltsága, ebben az időben már mind gyakrabban alkalmazott luxus árú, s egyre fontosabb és keresettebb cikknek számít. Az alapanyagot távoli hideg tájakról, hajóval szállítják, és speciális körülmények között, jégvermekben tárolják.
Amíg Európa legnagyobb beszállítói a 19. Század elején a norvégok voltak, addig Dél-Amerikát és Távol-Keletet az észak-amerikaiak látták el.
Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy amikor Londonba először érkezett nagyobb mennyiségű jég, a helyi hatóságok nem rendelkeztek arra alkalmazható vámszabályokkal. Mire az ügyet adminisztrálhatták volna, addigra a 300 tonnányi áru elolvadt (minden bizonnyal nem az első –és tudjuk, nem is az utolsó eset, hogy a bürokrácia mily károkat okoz a gazdasági szereplőknek).
Természetesen a tengerentúliak is igyekeztek szert tenni az európai piacra. Valamelyik amerikai cég például úgy próbált vevőkört toborozni, hogy minden reggel tekintélyes méretű jégtáblát állított ki egy londoni kirakatba, amit a következő napon egy megtévesztésig hasonló, frissre cserélt ki.
A hűtőszekrény atyja
A városi lakosság egyre kevésbé szorult élelmiszerekből “önellátásra”, a piacok terjedése és a munka pénzben való kiegyenlítése lehetővé tette, hogy az emberek élelmiszert vásároljanak, ugyanakkor a háztartások számára vásárolt élelmiszerek frissen tartásához nélkülözhetetlenné vált a megfelelő hűtés. A hűtőszerkezetek tömeges előállításában forradalmat jelentett a vasgyártás előretörése, hiszen ezekben az üzemekben állították elő a jég tárolására alkalmas hűtőszekrények alapanyagát. Az első “hidegcsináló gépet”, ahogy az várható volt, az Egyesült Államokban konstruálták, a feltaláló, John Gorrie 1851 szabadalmaztatta művét. A hűtéstechnika máig egyik legnagyobb érdekeltje a söripar: az 1873-ban Bécs mellett megtartott Világkiállításon már látható az a hideggőz masina, amit ettől fogva előszeretettel alkalmaznak Európában is. Általában is elmondható, hogy e korszak jelentős felhasználói még kizárólag az élelmiszertárolás és -feldolgozás területétéről (például a különféle vágóhidakról) valók.
Régi hűtési praktikák
A városi élet általánossá válása nagy változásokat hozott a lakások és háztartások működésében. Az egyik ismert hűtési metódus például abból állt, hogy a kamra mennyezetére flanel csíkokat erősítettek, melyeknek másik végét egy vödör vízbe áztatták. A flanel magába szívta a nedvességet, ennek következtében párássá vált a levegő, s az hűtötte a környezetet. A vajat besózva, egy csupor vízben tárolták. A besózott és barna cukorba mártott, nyers halat konyharuhába tekerve a pince lépcsőjén hűtötték. Érdekes, hogy ezekből a módszerekből napjainkig is megmaradt némelyik. Így például a sajtokra híresen kényes franciák a mai napig nem teszik hűtőbe a sajtot.
Fridzsider:
Miközben Európában még a hűtőszekrény is újdonságszámba ment, addig az Egyesült Államokban már javában folytak a kísérletek – sokszor eldugott, hátsó udvarokban, vagy kisebb műhelyekben – az elektromos hűtők, azaz a frizsiderek megalkotására. Az első darabot 1918-ban, Detroitban adták el belőle, azóta a karrierje töretlen. Napjaink frizsiderje a konyhabútor divatjával változik, a tendencia jelenleg a beépített típusok felé erősödik.
Egy krimit parancsolnak? Tessék: aflatoxinok a paprikában, tisztítószer a tojásban, higany a tonhalban, rákkeltő anyagok a kolbászban, dioxin a tejben, DDT az anyatejben - a modern élelmiszer-termelés és élelmiszer-feldolgozás árnyoldalai.
MOTTÓ: ha egy békát forró vízbe teszünk, akkor mindent elkövet, hogy kimásszon belőle, viszont, ha hideg vízbe tesszük, amit lassan felforrósítunk, akkor ugyanaz a béka szép csendben hagyja magát megfőzni.
A béka problémája a következő: egyszerűen nem akarja észrevenni, hogy a hőmérséklet egészen lassan emelkedik. Ezért elmulasztja azt, hogy még idejében cselekedjen.
Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémia adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül.
Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt - az aromák segítségével minden ehetővé válik.
Szervezetünk azonban abból él, amit elfogyaszt. Az ételek az ember számára bizonyos szempontból olyanok, mint a benzin az autó számára. Senki sem merné megkockáztatni a kísérletet, hogy autójába beletöltsön valamit, aminek ugyan benzinszaga van, de valójában víz benzinaromával. Még akkor sem, ha ez természetazonos benzinaroma.
Ételeink szép új világában a címzett valahol lemaradt. Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük, mintha, és olyan az illatuk, mintha, akkor szervezetünk is csak úgy fog működni, mintha...
Mindegy, hogy kenyér, virsli vagy csecsemőeledel, érzékeinket manipulálják és átprogramozzák - a műételek szintjére. A botrány folyamatos, a kockázatokat senki sem ismeri.
A huszadik század élelmiszeriparának hatalmas fejlődése a fogyasztók többsége számára rejtve maradt. Ódivatú elképzeléseket dédelgetünk ételeinkről, amelyek már rég nem azok, amik valaha voltak.
Az eper íze nem az eprektől származik, hanem egy ausztrál fa fűrészporából, a kókuszízt egy Trichoderma viride nevű gomba termeli, a barack ízét a ricinusból nyerik, a citromét pedig egy penészgombából. A marcipán zöldborsóból készül, a homár és a garnélarák vagy akár a sertéshús is a tenger mindeddig észre nem vett gyümölcseiből.
Füstölés helyett műfüsttel permetezik be a sonkákat és kolbászokat, és mert a műfüst nem tartósít, valamennyi tartósítószer is kerül a termékekbe.
A pácolás során a hús már nem veszít víztartalmából, hanem kicsit még nyer is.
Sokak számára annyira természetessé vált a normális és egészséges táplálkozástól való igen nagyfokú eltávolodás, hogy időközben a bizonyos mértékig mesterséges termékek számítanak "élelmiszernek", és ezek fogyasztását tekintik normálisnak, míg azokat az embereket, akik a természetes táplálkozásra törekszenek, kívülállónak bélyegzik. Ez egyáltalán nem furcsa, hiszen a napi tapasztalat tanítja arra az embert, hogy a krumplidarabok mindig szép simán peregnek ki a gyorskonyhai készítmények dobozából, hogy a tej egy műanyag csőből folyik, nem pedig a tehén tőgyéből fejik.
Előző számunkban foglalkoztunk a nagyüzemi élelmiszer gyártás anomáliáival, és mostani számunkban rávilágítunk azon vegyszerek, hozamfokozó, növekedést serkentő hormonok, és állattartásban és feldolgozásban használt „gyógy” és vegyszerek ránk fogyasztókra való egészségügyi kihatásaival.
A történelem ismétli önmagát. Az ókori római birodalomban mind a tehetős polgárok, mind a katonák előszeretettel használták italaik tárolására és ivásra is a cserépedényeket és a cserépből készült poharakat. Ők nem tudták, nem is tudhatták, hogy a cserépen lévő máz ólomtartalma lassan generációkon keresztül szervezetükbe beépülve mérgezte őket, gyengítette a májukat, rongálta az idegrendszerüket, még a csontozataikat is támadta. Majd amikor a civilizáltnak nem nevezhető (cserépedényeket nem is ismerő) barbár germán törzsekkel kellett csatákat vívniuk, legyengült szervezetükkel a római katonák nem tudtak ellenállni. Az, hogy a római birodalom bukását a cserépedényekben feloldódó ólom okozta volna, talán költői túlzás lenne állítani, de hozzájárult az biztosra vehető.
Ma hasonló folyamatok zajlanak élelmiszereink előállítása folytán. A különbség mindösszesen annyi, hogy a rómaiak nem rendelkeztek azzal a tudással, hogy a cserépedényeik mázának ólomtartalma, amely az italaikban oldódva lassan mérgezte őket, addig a ma embere már rendelkezik e tudással, és ha akar, akkor tud is ezen egészségtelen folyamatok ellen tenni, jelen írásunkkal igyekszünk ebben is segíteni.
Egészségünk és jó közérzetünk táplálkozásunktól is függ – egészséges táplálék nélkül nincs egészség. Hogyan is maradjon egészséges az az ember, aki nap mint nap olyan növényekkel és állatokkal táplálkozik, amelyek csak a kémia segítségével képesek életben maradni? Az élelmiszerekben található káros anyagok egyik leglényegesebb hatása a szervezet ellenálló képességének gyengítése
Hormonok.
A nagyüzemű állattenyésztő lassan úgy válogathat a különböző növekedésserkentő hormonok között, mint a vásárló a tejtermék pulton. Neki az a fontos, hogy a legkisebb anyagi ráfordítással, a legnagyobb húsmenyiséget állítsa elő a legrövidebb idő alatt. Ezért neki magasan megéri növekedést serkentő hormonokat keverni az állat tápjába, hiszen sok hormon 25-30%-al tudja növelni az izomrostban gazdag, jó áron eladható húshozamot. Lebukásának veszélye elenyésző, ugyanis ránézésre az állat egészséges, húsa gyönyörű, gazdag izomzatban, csakis laboratóriumi körülmények között mutatható ki.
Mi fogyasztók viszont csodálkozhatunk, hogy fiúgyermekeinknek megnövekszik a melle, a lányaink pedig fiús allüröket kezdenek felvenni. Érdemes lenne utánagondolni annak, hogy a mai társadalmunk vajon miért kezd egyre elviselhetetlenül eldeformálódni. Házasságok mennek tönkre, mert a családokban kikopnak a hagyományos férfi, illetve női szerepek, amelyek összetartanák, egyfajta kohéziót alkotva a családokban. A férfiak nőiesebbé válnak, maniküröshöz járnak, parfümöket használnak, a nők elvesztik nőiességüket, emancipálódnak, karriert fontosabbnak kezdik tartani a családösszetartásnál, a munkájukban találják meg az önmegvalósításukat, az anyaság, a nőiesség másodrendűvé alakul. És mindez részint azért, mert hormonnal kezelt húst, és húskészítményeket eszünk. Még esélyünk sincs arra, hogy a multi kereskedelmi láncokban kikerülhessük ezeket a húsokat, de a szomszéd Józsi bácsi, és Mari néni által tenyésztett állatot tudjuk szemmel tartani, és nem is valószínű, hogy Józsi bácsi lenne olyan ostoba, hogy mérgezné azt az állatot, melynek húsát nem csak a környékén élő szomszédok, de ő maga és a családja is azt eszi.
Minden tiszteletem a Magyar népé, és elfogadom, hogy megszavazta az Európai Unióba való belépést. Annál kevésbé tisztelem az Unió mezőgazdasági rendszerét, az élelmiszergyártását, és az élelmiszerbiztonságát. Csak irigykedve tudok tekinteni Svájcra, a svájciakra, akik szigorúan tiltják, határaiknál, pedig ellenőrzik, hogy bárminemű élelmiszer bevitelét az országukba. Ez a tilalom elsősorban az uniós élelmiszerekre vonatkozik. Ők tudják azt, amit mi Magyarok csak mostanában kezdünk megismerni, hogy azzal, hogy beléptünk, hogy kinyitottuk mezőgazdasági és élelmiszerpiacunkat, micsoda élelmiszer szemétdombbá váltunk.
………
Fogy a magyarság. Egyre növekszik a gyermektelen házasságok száma. Ennek egyik oka a gátlástalan politika, amely saját hatalmának megtartása érdekében kiárusítja az ország javait, miközben saját zsebeit tömködi, addig multinacionális cégeknek játsza át mostanra a magyar gazdaság majd egészét, szétrombolva a gazdaságunkat, olyan életszínvonalat produkálva, ami a béka hátsójával konvergál, és megfosztja népünket a számítható jövőképtől.
A másik oka, hogy …… nőknél meddőséget , férfiaknál fogamzástalanságot okoz. Az a házaspár, aki végre anyagilag annyira stabilizálódik, hogy gyereket akar, az elkezdheti járni kanosszáját, járhat orvostól orvosig, kuruzslótól varázslóig, szedhet mindenféle hormonkészítményeket, hogy az asszony teherbe essen.
Magyarországon 10 000 szarvasmarhából évente 1,25-ben vizsgálják az összes szermaradványt, 100 000 sertésből egyet elemeznek alaposan
Európában a húshozamok fokozására régóta használnak hormonokat. Jó hír, hogy Magyarországon ez sosem volt engedélyezve, de persze mi is nagyon sok külföldi terméket megettünk. Aztán itt vannak az antibiotikumok. Régebben azért is adták az állatoknak, mert növeli az étvágyat. Mellesleg rengeteg nyugtatót is kaptak, hiszen ha a szűkös tartási körülmények miatt stresszben lennének, akkor kevésbé híznának. 2006. január elseje óta az EU-ban csak a betegségek megelőzésére és gyógyítására lehet antibiotikumot adni az állatoknak, hozamfokozásra nem. De preventív jelleggel így is rengeteg antibiotikumot megetetnek az állatokkal. Ennek következtében rezisztens - a betegségeknek ellenálló - kórokozók alakulnak ki, amik a táplálékkal az emberi szervezetbe is bekerülnek. Emiatt az állat- és emberorvosoknak egyre újabb gyógyszereket kell kifejleszteniük. A vegyi anyagok és gyógyszerek hatására a hús minősége is gyengébb vagyis PSE, ami pail, soft, exudative vagyis sápadt, puha, vizenyős, és ez az elvizesedés is a szerek hatásának következménye. Sok víz, nagyobb tömeg, gyorsabb növekedés, nagyobb bevétel. Ezzel szemben a szürke marha vagy a mangalica, általában a biohúsok sokkal tömörebb szerkezetűek.
A világ vegyipara évente mintegy százezer új vegyszert fejleszt ki az élelmiszeripar részére, például a párizsiban és főleg a májkrémben található szeparátor húskrém, amiben nemcsak a csonton maradt hús és inak vannak benne, de maga a csont is, a csontvelőben felhalmozódott méreganyagokkal. Azt is tudjuk, hogy a nitrites pác-só hatására piros lesz a hús színe, nem látszik, ha zöldülni kezd, frissnek tűnik. A halfogyasztás ellen is komoly ellenérvek vannak, mert a nehézfémek felhalmozódnak benne. Például a Balti-tenger vize annyira szennyezett, hogy Svédországban felhívják a kismamák figyelmét, hogy ne egyenek onnan származó halat.
Hogy mit tegyünk? Válasszuk piacon a szezongyümölcsöket és zöldségeket. A látványos üvegházi zöldségek és gyümölcsök nem csak méregdrágák, de a nitráttartalmuk is nagyon magas. És kerüljük az előre feldolgozott élelmiszereket és a levesporokat is, hiszen ezekkel mind adalékanyagokat viszünk be a szervezetünkbe. A fejlett országok lakói évente 6-7 kg élelmiszer-adalékot fogyasztanak el. Ami a húsokat, és húskészítményeket illeti, a szomszéd Józsi bácsi szalonnája, és kolbásza…..
Igen, néha úgy tűnik ez egy béka társadalom, és mi mind békák vagyunk. Sőt, két békák! Pontosan tudjuk, hogy melegítik alattunk a vizet, de ennek sokszor még örülünk is, és azzal áltatjuk magunkat, hogy még kellemesen meleg, és nem lesz melegebb, de még arra is képesek vagyunk, hogy mi magunk vegyük meg a tüzelőt!
Miért is? Mert kényelmesek vagyunk, és hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessenek bennünket. Sokunk számára annyira természetessé vált a normális és egészséges táplálkozástól való igen nagyfokú eltávolodás, hogy időközben a bizonyos mértékig mesterséges termékek számítanak „élelmiszernek", és ezek fogyasztását tekintjük normálisnak, míg azokat az embereket, akik a természetes táplálkozásra törekszenek, kívülállónak bélyegezzük. Ez egyáltalán nem furcsa, hiszen a napi tapasztalat tanítja arra az embert, hogy a krumplidarabok mindig szép simán peregnek ki a gyorskonyhai készítmények dobozából, hogy a tej egy műanyag csőből folyik, nem pedig a tehén tőgyéből fejik.
Ülünk egy kényelmes burokban és hagyjuk, elviselünk mindent, a helyett, hogy azt csinálnánk ami valóban jó nekünk.
Akinek elege van a békaságból, olvassa el e cikket, és megtudhatja, hogy miért vannak Aflatoxinok a paprikában, tisztítószer a tojásban, higany a tonhalban, rákkeltő anyagok a kolbászban, dioxin a tejben, DDT az anyatejben. Persze, hogy ezt mind megtudjuk, még nem jelenti, hogy jobb lesz nekünk, de legalább elindul valami bennünk, mert, az biztos, hogy ezek a dolgok senkit nem hagynak hidegen. Valamint ne csak az épp aktuális élelmiszerbotrány miatt foglalkozzunk a nagyipari, illetve a globalizált élelmiszeripar és -ellátási rendszer számos problémájával, visszásságával.
A tavalyi év sajtója a legkülönfélébb élelmiszerbotrányoktól volt hangos. Ennek ellenére továbbra is keveset tudni arról, honnan származik, és milyen körülmények között jut el a fogyasztókhoz az élelmiszer.
1999 és 2005 között több mint 5-szörösére nőtt a hazai húsimport (csak 2005-ben több mint 30%-kal nőtt a sertésbehozatal), és több mint 13-szorosára az élőállat import;
Az utóbbi években éves szinten 800-2000 tonna húst importáltunk például Brazíliából, ahol az amerikai húsfarmokhoz hasonló körülmények között „gyártják” a húst;
A feketehúspiacon évente legalább egymillió sertés húsát mérik ki;
2006-ban csak augusztusig 446 tonna húst, illetve hústerméket vontak ki a forgalomból;
Egyes áruházakban importtal hamisítják a magyar csirkecombot;
A teljes magyar húspiac legalább negyede illegális.
Úgy tűnik, hogy a nagy leleplezések nyomán kiszabott büntetések nem jelentenek komoly visszatartó erőt (egyes áruházak és cégek esetében már évekkel korábban is napfényre került jó néhány visszaélés). Az igazi visszatartó erőt a nyilvánosság jelentené, az, ha a hatóságok azonnal nyilvánosságra hoznák az általuk elmarasztalt vállalatok és az érintett termékek nevét.
Bíztassuk a sajtóorgánumokat és fogyasztókat, hogy a hatóságoknál keressenek választ olyan kérdésekre, mint:
Milyen gyakran és milyen eredménnyel ellenőrzik a Magyarországon működő vágóhidakat?
Milyen betegségek és milyen gyakorisággal fordulnak elő a nagyüzemi körülmények között tartott állatoknál? Milyen gyakran szenvednek az állatok? Milyen szerekkel, hormonokkal kezelik a nagyüzemi állattartásban tartott állatokat, melyek ezek egészségügyi kockázatai?
• Miért nem hozzák nyilvánosságra minden esetben a fogyasztókat megtévesztő, megkárosító, a hatóságok által megbüntetett cégek és termékeik nevét? Mit tesznek az egyes hatóságok az ehhez szükséges törvénymódosításért?
Tudjuk meg, hogyan készül a szalámi, kolbász, virsli, hogyan gyógyszerezik azokat az állatokat, amiknek a húsát megvesszük és megesszük, és a húsban található mérgek, antibiotikumok miként hatnak szervezetünkre, miként betegítenek meg s okoznak rákot, tumorokat és daganatokat bennünk.!
Keretes:
És mindez, hogy zajlik? : „A nemi hormonokat általában a takarmány közé keverik, vagy közvetlenül az állatba fecskendezik. A profik pedig egyenesen depókészítményeket ültetnek be a felhízlalandó jószág bőre alá, ami tulajdonképpen elnyújtott hatású gyógyszerként működik. A disznók, birkák és szarvasmarhák esetében elsősorban a körmök közé, a fül mögé és a tarkóba, a szárnyasoknál pedig főként a nyakba ültetik be a kapszulát. Például egy ökör ilyen módon egyszerre csaknem 220 milligramm hatóanyagot kap, vagyis annyit, amennyit 1500 fogamzásgátló tabletta tartalmaz.” Mert az állatok a hormonkapszulától jobban híznak! „….minden cég minden elképzelhető orvossága, beleértve a betiltott hozamfokozókat is, eljut az állattartó gazdákhoz. A gazdáknál gyakran egészen komoly mennyiségű készleteket lehet találni a különböző gyógyszerekből. Tehát azt kell feltételeznünk, hogy az állatoknak a józan ész határain jócskán túlmenő mennyiségekben adnak orvosságokat, és hogy ennek megfelelően az élelmiszerekben jóval több gyógyszermaradvány található, mint azt korábban feltételeztük.” „Hazánkban a hormonok sosem voltak engedélyezve hozamnövelésre – állítja az Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézet illetékese. – Az eddigi 37 éves praxisom alatt még nem fordult elő élelmiszerben hormonszermaradék.” Ez rendkívül örvendetes. Kérdés, hogy a hazai polgár ennyivel törvénytisztelőbb-e vagy csak a vizsgálati szervek nem elég szemfülesek? Ám harminchét év természetesen hosszú idő. Ez idő alatt valamennyi hús csak beszivárgott az Európai Közösségből is. Magyarország az úgynevezett intervenciós húskészletekből vásárolt – ezek azok a bizonyos húshegyek, amelyekkel az EK nem tudott mit kezdeni és lefagyasztva tárolta „háború esetére”. Hazánk a lejárat előtt megvette, és konzervnek dolgozta fel ezeket a lefagyasztott húsokat.” Az ízfokozók :„ A glutamát, valamint az inozinát és a guanilát, felerősíti a hús ízét ( ez különösen akkor fontos, ha a hentesárút igen „takarékos” húsfelhasználás mellett kívánják előállítani), és felgyorsítja a színkialakítási folyamatot. A toxikológus Eichholtz kifejti, hogy „a glutaminsav elnyomja az egyes élelmiszerek további nem kívánatos tulajdonságait, mint például a csípősség, nyers íz, a földíz, a keserű íz, a halíz stb.” A fogyasztó nyelvének glutamáttal, inozináttal és guaniláttal való „kémiai” kezelése megnyitja azt a (pénzügyileg) érdekes lehetőséget, hogy a rossz minőségű árut jó pénzért adják el a vásárlónak.” – Tehát a vásárló kémiailag előállított terméket kap amiről azt feltételezi, hogy friss és ehető , pedig ez sok esetben nem így van. A felvágottban „ Az antioxidánsok késleltetik a hiperoxid-képződést, és ezzel a kellemetlen ízzel járó avasodás időtartamát is meghosszabítják. Annál inkább szükségesek tehát antioxidánsok, minél több zsír, vagy másképp : minél kevesebb hús kerül a gyártás során a hentesárukba.” A pácolás nitrát, nitrit és nitrózaminok segítségével történik.
„1972-ben a közismert amerikai szaklap, a Science még olyan tipikus érvekkel nyugtatta a közvéleményt, mint „a reális veszély mértéke ugyan még nem ismert”, de „azt a megfontolt véleményt osztjuk, hogy a veszély nem akkora”, hogy riadót fújjunk. Ám a riadót ennek ellenére megfújták. Nem sokkal később több állam egészségügyi hatóságai is kutatni kezdtek saját lakosságuk körében a nitrózamin-áldozatok után – és meg is találták őket.
„Chilében a gyomorrák által okozott halálesetek száma egyenes arányban volt azzal a nitrátmennyiséggel, amelyet a különböző régiókban műtrágyaként a földekre szórtak. Kínában, valamint Dél- és Kelet-Afrikában kémiai analízisekből azt a következtetést vonták le, hogy bizonyos helyi élelmiszerek megnövekedett nitrát- és nitrózamin-tartalma a felelős a nyelőcsőrák gyakori előfordulásáért. Ausztráliában az ivóvízben található nitrátról bebizonyosodott, hogy fontos faktor a fejlődési rendellenességek, különösen a központi idegrendszer károsodásának kialakulásában. Nagy-Britanniában, Dániában, Olaszországban és Kolumbiában a gyomorrák gyakorisága párhuzamot mutatott az ivóvíz nitráttartalmával.” „Magyarország egyik régiójában, ahol elsősorban házilag füstölt húsárukat fogyasztanak, hasonlóan magasabb a gyomorrák előfordulásának aránya.”
„Ha a nitrózaminokat poliklórozott bifenilekkel (PCB), egy olyan környezeti méreggel kombinálva adjuk, amely ma gyakorlatilag minden élelmiszerben kimutatható, akkor az állatkísérletek során gyorsabban és több tumor képződik, mint PCB nélkül. ”Márpedig ha az állatban tumor képződik, akkor az az emberben is kialakul. „A BHT, egy szintetikus antioxidáns, amely például a rágógumi-előállításnál engedélyezett, szintén hatványozza a nitrózaminok hatását.” „A szántóföldek gyakori, és sajnos gyakran túlzott mértékű nitrogén-műtrágyázásának köszönhetően, a növények biológiai szempontból aránytalanul nagy mennyiségű nitrátot raktároznak el. Ehhez még hozzájön a masszív rovar- és gyomirtó-felhasználás a mezőgazdaságban és a kertészetekben. Például a 2,4-D-preparátumok (gyomirtó szer) a növények nitráttartalmát a természetesnek mintegy húszszorosára képesek növelni. A zöldségek (főként a fejes saláta) és az ivóvíz olyan mértékben szennyezett, hogy már régen túllépték a természetes és elviselhető határt.” Ételeink tele vannak tartósítószerekkel : szorbinsav, benzoésav, PHB-észterek…stb. „A tartósítószerek legnagyobb veszélye abban áll, hogy károsíthatják az ember bélflóráját. A jól működő bélflóra az emberi egészség egyik fontos előfeltétele, például a szervezet egyik fontos vitaminellátója. A toxikológus Eichholz hosszú évek tapasztalata alapján úgy vélekedik : „Nem kétséges, hogy ezek az észterek hatással vannak a bélflórára.” „Ezeknek az anyagoknak számos farmakológiai hatásuk van, amelyek szinte átláthatatlanok, mivel olyan sokféle tünet jelentkezhet.” Vannak olyan felvágottak amelyekbe az állatok csontját is beleteszik csont pép formájában. „Az állatok csontjaiban fokozott mértékben raktározódnak el a környezeti mérgek és gyógyszerek. Itt elsősorban a toxikus nehézfémeket, a radionuklidokat és a tetraciklineket (antibiotikumok) kell megemlítenünk. Azok a felvágottak, amelyeket a fent leírt csontos pép hozzáadásával gyártották, hatszor (!) annyi ólmot és kétszer annyi kadmiumot tartalmaznak, mint a hagyományos eljárással készítettek.”
Húspuhítók. Mindent a „forgalom növeléséért”. „A húspuhítók olyan enzimek, amelyeket trópusi növényekből nyernek, ilyen például a papain, a bromelin vagy a ficin. Ezek úgymond „előemésztik” a húst, ugyanis felhasogatják a szívós kötőszöveteket. A hús így elveszíti kötöttségét és megpuhul. Hogy az anyag optimálisan oszoljék el az állat egész testében, és ezt minél egyszerűbb és „természetesebb” módon oldják meg, az enzimeket kb. negyedórával a vágás előtt fecskendezik be a még élő állatba.” A papain gyümölcsnek erős magzatelhajtó hatása van, indiai hagyomány szerint várandós asszonyok nem fogyaszthatják. „Vizsgálatok kimutatták, hogy a tisztítatlan papain valóban mérgező az embrió számára és fejlődési rendellenességeket okoz.” S hogy mit tartalmaz a hús, azt nemhogy a fogyasztó nem tudja követni, de még az ellenőrök sem tudják figyelemmel kísérni. „…az élelmiszerfelügyelet a „kis csalókat” általában képes leleplezni, az azonban csak ritkán sikerül, hogy a nagy konszernek ügyeskedéseit lefüleljék, hiszen ott kifinomult technikákkal és olyan tapasztalt vegyészekkel van dolguk, akik a termékeket eleve úgy készítik el, hogy a vizsgálati szervek elemző módszereit megtévesszék.”
„Laboratóriumi eredmények azt mutatják, hogy ma a levágott szárnyasok mintegy 70, sőt 100 százalékánál számolni lehet azzal, hogy szalmonellával fertőzött.”
„A végletekig racionalizált intenzív tartás optimális táptalaj a szalmonella terjedése számára : egy négyzetméteren 25 csirke, egyetlen csarnokban összesen 100-200 ezer állat. Ezután következik a cseppet sem higiénikus tömeges vágás, amely után a kibelezett csirkéket egy közös hűtőfürdőben áztatják. Elkerülhetetlen, hogy „néhány fertőzött állatról számtalan további levágott csirkére” terjedjen át a fertőzés.” „Egyes szakértők szerint a hazai csirkeállomány is jelentős százalékban fertőzött szalmonellával.” „A környezeti mérgek tekintetében a tyúktojás nem különbözik a többi állati eredetű élelmiszertől. Toxikus nyomelemek, mint az ólom, a kadmium, az arzén és a higany, éppúgy kimutathatók benne, mint sokféle növényvédő szer, némelyik egészen komoly mennyiségben. Más káros szerves anyagok, mint például a phtalat, amelyet többek között a műanyagipar használ fel, szintén megtalálhatók.” „A káros anyagok elsősorban a takarmányon keresztül jutnak az állatok szervezetébe.” A vásárló hajlamos a tojássárga színe alapján megítélni a tojás minőségét. „Ma a tojástermelők képesek célcsoport-specifikusan beállítani a tojássárga színét. A Hoffmann LaRoche cég tizenöt árnyalatú színskálát tud kínálni az érdeklődőknek, amely a napsárgától a mély sötétvörösig terjed – és mellé természetesen a tojóstyúkok tápszerébe keverendő megfelelő színezékeket.” Az élelmiszeripar az orránál fogva vezeti a fogyasztót.
„Az élelmiszerekben található káros anyagok egyik leglényegesebb hatása a szervezet ellenálló képességének gyengítése. Akinek a szervezetét a vegyszerek károsították – és időközben már mindannyian ilyenek vagyunk - ,az könnyebben lesz beteg. És ez nemcsak az olyan ismert fertőző betegségekre igaz, mint az influenza vagy a kanyaró, hanem – az immunkutatók adatai alapján – a rákra is. Talán ezáltal jobban érthetővé válik sok vegyszer rákkeltő hatása.” Aflatoxin, mikotoxin a tejben. „A magyarországi fogyasztó néhány évvel ezelőtt a szennyezett pirospaprikán keresztül találkozhatott az aflatoxinok problémájával. Az ügy különös pikantériáját az okozta, hogy miközben a hatóságok már 2004 nyarán zárolták a készleteket, a nyilvánosságot nem értesítették erről. Októberben Szlovénia jelentette az EU-nak a dolgot, és beindították a gyorsriasztó rendszert. Így tudhatta meg a magyar fogyasztó, mit is eszik.” „Néhány olyan szülőnek, akiknek kisgyermeke tejallergiában szenvedett, feltűnt, hogy a gyerekek a parasztgazdaságból származó friss tejet panaszmentesen elviselik, a tejüzemben készültet viszont nem. Koppenhágai állatkísérletek kimutatták, hogy a tej allergizáló hatása a homogenizálás következtében a húszszorosára emelkedik.” Miért rosszabb a tej minősége? Hát kb. azért amiért a húsé. A fejést fejőgépek végzik, minek hatására a tehén tőgye begyullad, mastitis-bacilusok szaporodnak el benne és körülötte. „A mastitis-bacilusok tevékenysége miatt csökken a tej vitamin-, zsír- és tejcukortartalma. Majd „ a tej szemmel láthatóan is megváltozik. Kazeinpelyheket, gennyrészeket, és időnként vért is tartalmaz.” „…az élelmiszer-kezelés ma használatos módszerei mellett nem zárható ki a több generációra kiterjedő káros hatás. Ez mind a szaporodási, mind a betegségekkel szembeni ellenálló képességet érinti. A legjelentősebb hatás valószínűleg abban áll, hogy ezek az élelmiszerek nem olyan mértékben segítik elő az egészséget, amennyire ez egy értékes élelmiszertől elvárható lenne. A tej fogyasztásáról nem kellene lemondanunk, azonban az ultrapasztőrözött tejéről igen. A tartós tej már nem igazi élelmiszer, hanem konzerv.”
Vámos László
Budajenő
|
|
H. Edina
-
2010.04.14. 19:50 |
|
Én erre szavazok. És vasárnap is erre szavaztam. Remélem. |
|
maria
-
2010.04.14. 15:22 |
|
Kedves istvan, 2010-ben nehogy a rakosi idejet sirja vissza ,65 eves vagyok emlekszem nagyapamat agyonütettek mert alovat ,földeket,meg emberijogat elvettek,,,meg, hogy nem volt ado...amit termesztettek elvettek a naggyat töllük!!!!!annyi nyomozo jart piliscsaban,""""ellenörök""en nem tudom mi van velünk ""jajgassunk meg sokat ""a külföld degeszre röhögi magat,itt nem nosztalgiazni kell hanem ,megmutatni a vilagnak,hogy dolgozik a magyar nem csak vissza sirja a szocializmust, mert akkor csak az jart jol ha jokor volt jo hejen es lophatott eleget amiert meg sem kellett dolgozni!!!!elvettek mindent allamositottak, most az eredmeny meg van..ENEKELHESSÜK ISTEN ALLD MEG A MAGYART!!!üdvözletem... |
|
Bognár István
-
2010.04.10. 20:53 |
|
Gyerekkoromban ( a sötét Rákosi-korszakban) a falu főtere időszakonként mindig élelmiszerpiac volt.Itt cserélhették a lakosok az egészségesen megtermelt termékeiket. Nem volt helypénz, ellenőrök, egyebek. Az akkori mélyszegénység mellett nagyon hasznos volt. Én imádtam ott lenni akár eladóként (nagymama), vagy vevőként. Nosztalgia. |
|
Kara
-
2010.03.22. 16:21 |
Kedves Péter: egy egyszerű díjtalan regisztrációval csatlakozhat kiáltványunkhoz (fent, honlap jobb sarka - ha még nem tette meg).
És köszönjük támogatását. |
|
Baán Péter
-
2010.03.22. 15:44 |
|
Hol lehet ehhez a kezdeményezéshez aláírást adni? Szerintem sokan jelentkeznének rá. Köztük én! |
|
|
| |
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
