. 

Részlet egy kabaréba illő parlamenti tudósításból:

.

"...Magyarnak lehet-e nevezni azokat a szakmai szervezeteket, érdekképviseleteket, amelyek tagjai termékeik előállításához 60-70 százalékban külföldi importhúst használnak fel? Mi a magyar élelmiszer definíciója? – kérdezte Font Sándor.

. 

Mindez a 2011 tavaszán történt német dioxinos állattáp botrány következtében elrendelt átmeneti húsimport stop kapcsán hangzott el. Félreértés ne essék: nem a német hús volt rákkeltő dioxinokkal fertőzött, hanem "csak" a német sertéstelepeken felhasználásra szánt ipari sütőolajat tartalmazó sertéstáp...

.

Micsoda bátorság! - Pedig nem az, hanem hatalmas baklövés volt a német húsimport egyik pillanatról a másikra történő befagyasztása. Kaptunk is érte akkora dádát az EU-tól, hogy csak úgy porzott a magyar hivatalos élelmiszer-biztonság alfele.

.

Mentségükre legyen mondva: a később bekövetkező  50 halottat számláló német hasmenésjárvány során a EU központi élelmiszer-biztonsági riasztási hálózata a RASFF (melynek 30.000 jelentését a KétesÁruk.hu hozta eddig nyilvánosságra) - szóval ez a "jólszervezett" dezinformációs rendszer nagyon kitett magáért.

.

Rövid 2-3 hét leforgása alatt egy halom tagállamnak okoztak százmilliós károkat a tudatos(?) dezinformációk: - volt itt gyilkos spanyol uborka, cseh importőr, német babcsíra, egyiptomi curry levél, minden volt, csak az igazi okokról nem érkezett "gyors" jelentés.  Egyet azonban elértek: pontosan a legérzékenyebb piaci pillanatban tették tönkre a tagországok nemzeti zöldség-piacát, - miközben egész Európából csúfot űztek.

.

Kár volna több szót fecsérelni a RASFF dezinformációs rendszerére, hiszen erről a fenti két eseten túl bárki gyűjthet adatokat, azonban egy MINDEN RASFF jelentésben tetten érhető tényre végre magyarázatot kell találnunk így búcsúzóul!

.

Mert a tény az, hogy egyetlen RASFF élelmiszer-biztonsági jelentés sem tartalmaz konkrét áruazonosító adatot! 

.

Az élelmiszer alapú gazdasági háború alapja a tudatosan elszegényített fogyasztói tömegek fenntartása, de hogyan szolgálja ezt egy adathiányos dezinformációs rendszer?

.

Mint Micimackó a málnásban, úgy ütögethetné az ember a fejét, mert annyira logikátlan a dolog... Mi jó abban, hogy ha ezt írják pl.: - "coli baktérium a német babcsírában", vagy ha ezt: "benzpirén az észt halkonzervben", vagy ha ezt: "lisztéria a francia Camembert sajtban"? - Mi a jó abban, ha egész nemzeti mezőgazdasági ágazatokat rántanak sárba egyetlen jelentéssel?

.

Az alapítványi EU-s certifikácó megszerzése közben számtalanszor tettük fel ezt a kérdést a brüsszeli hivatalnokoknak, de feltettük a kérdést az éppen regnáló kormány illetékeseinek is. A válasz lényege ez volt: "az egyes cégeknek nagyon nagy kárt okozna a konkrét áruazonosítás lehetősége". És az egyes tagországok ágazati szintű lealázása mit okoz? Talán hasznot?

.

Azt régóta tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés fenntartása - a "fejlett nyugati államokban" szociális intézmény. Tudjuk jól, hogy a szubvenciós rendszer állami pénzek tömegével "kínálja meg" az ottani farmereket, csak hogy ne kelljen őket az iparban foglalkoztatni. Számarányuk már alig 8-15% - csakhogy ennél jóval kevesebb ember is tud politikai destabilizációt okozni. Ennyi, ilyen egyszerű a szubvenciós rendszer oka.

.

Azonban az EU nem homogén, hanem erősen különböző gazdasági kitettségű országok halmaza.

.

Ezen belül a "bétákra" - a később csatlakozott országokra - pontosan a viszonylag fejlett mezőgazdasági szektor volt a jellemző, mely a fenti okok alapján az integráció gátja is lehetett volna, ha érvényesül az egyenlő elbánás elve. Mint tudjuk: nem érvényesült és már nem is fog, mára már Európa újra ketté oszlott, az "északi fegyelmezett fejlettek - és a déli hazudós csórók" politikai kötélhúzása zajlik, s ki tudja mikor oszlik fel végleg. 

.

A világ időközben nagyot fordult. Ma már a kínai, vietnami, indiai, (dél-)amerikai, mezőgazdasági tömegtermékek piaca határozza meg a világméretű élelmiszer-elosztást. Ebben az EU csak sarki fűszeres. A hajdan volt éhező országokban természetesen az éhezés még mindig hétköznapi dolog, miközben az export termelési adatai fényesen növekednek. Nincs ebben semmi érhetetlen, hiszen ezekben az országokban a csóró bérrabszolga ugyanúgy külföldi multicégeknek termel, mint ahogy Európában az ipari bérrabszolga.

.

Az EU-s mezőgazdasági potenciál - közte Magyarországé - egyszerűen zavaró tényező a multinacionális folyamatok kiteljesedésében! Egy kellemetlen tényező, amit minden lehetséges eszközzel gyengíteni kell. A politikai felépítményt kilóra meg lehet venni - és így azonnal magyarázatot találunk arra, hogy a fenti ügyekkel miért nem foglalkozik egyetlen politikai erő sem hitelesen.

.

Környezettudatosságról, nemzeti önellátó mezőgazdaságról beszélni a fenti folyamatok megértése után - bolhaköhögés, mely persze azért sem hat a tömegekre, mert azok korgó gyomrukat a pénztárcájuk szerint töltik meg. A pénztárca pedig soha nem volt ennyire sovány, miközben az élelmiszer multi-diszkontok forgalmát vajmi kevéssé érinti az akárhány hullámban ránktörő mesterségesen gerjesztett "válság".

. 

Csak figyeljék majd meg kedves Olvasóim: mindig pontosan annyira lesz szegény a vásárló erő, hogy azért a "tecso-gazdira" jusson a baksisból. A mindenkori kormány pontosan annyira lesz mindig "nemzeti", "önálló", és "szociális", hogy a vehemensebb érzelműek politikai indulatait leszerelje.

.

Nincs új a Nap alatt:

. 

"...nemzeti érdekeket védő, patrióta gazdaság- és társadalompolitikára, ökoszociális piacgazdaságra van szükség. " - mondá Ángyán úr.

. 

- ki hitte volna? ... és ki hiszi még el?

(-Kara-)