Állítom, hogy mára a hungarikum agyonmédiázott kérdésköre a magyar élelmiszergazdaság egyik legsunyibb területe lett. Jelen állapotban az egész közvélemény egy megvezetett képben él, ha a hungarikum szó elhangzik valahol.

„Tervezzük a hungarikum törvény megalkotását, hiszen a hungarikumok márkázásának és piacra vitelének törvényi kereteinek kidolgozása a nemzeti értékek védelmét szolgálja. A törvény meghatározza a lajstromozás feltételeit annak érdekében, hogy nemzeti értékeinket számba vehessük. Ezek az értékek képezik majd a nemzeti, fejlesztési stratégiánk alapját. Szerencsére széles azoknak az értékeknek a köre, melyeknek be kell kerülniük ebbe a területi, nyelvi, személyi körbe. A leltár után, erőteljes nemzeti marketingre is szükség lesz, mert a hungarikumok csak akkor tudnak fennmaradni, úgy lehet őket megőrizni, ha nem muzeális emlékként kezeljük őket, hanem élő hagyományként, s a magyar emberek keresik, használják, fogyasztják őket" – hangsúlyozta az államtitkár a minap.

Akkor miért az aggodalom? Hiszen olyan szépen hangzik az ügyeletes szándék.

Előbb azonban néhány kérdés!
Miért nem hallunk „szlovakikum, szerbikum, romanikum”, s más hasonló torzó szóval illetet áruról? Pedig a szomszédok soha nem jönnek zavarba egy kis nacionalista felhangtól, és ahogy nekünk torz pl.: a „szerbikum” kifejezés, úgy nekik a „hungarikum” vörös posztó… Ugyan milyen esélye lesz így a „nemzeti marketingnek”? Egy holland, vagy svéd vevő még a szükségét sem érti meg (mármint a „nemzetinek”), talán a romantikáját igen, de mást?

És a magyar vevő? A bérrabszolgák, kényszervállalkozók hada? Talán tízezer forintos díszdobozos Szegedi Szalámin él? És utána 12 ezer forintos 6 puttonyos tokaji Vinum Regnum-mal öblöget?

Valamit tudhatnak mások. Például azt, hogy a hungarikumnak az Európai Unió jogrendszerében nincs külön helye abban a formában, ahogy ezt itthon erőltetik. Az EU két alapvető áruvédettséget ismer el: a márka és az eredetvédelmet. Nem azért nincs helye, mert annyira utálnának minket. Azért nincs helye, mert van már rá törvényük: az eredetvédettség.

Természetesen „házon belül” minden ország kitalálhat magának akármilyen áruvédelmi jogszabályt, ki is kell találni, például olyan adórendszert, mely védelmet nyújt a hazainak a külföldi szemétáradattal szemben, és mely ténylegesen lerövidíti az utat a termelőtől a vevőig, de nem csak 40 km-es körzetben, Nancsi néni kockás abroszán.

Nézzünk két élő példát a működő (!) jogszabályok tükrében. Ezeket legalább nem kell „tervezni”.

De előbb egy friss idézet a Szegedi Paprikáról:

„… A nemesítők és termesztők számára látszik fény az alagút végén. Idén a brüsszeli bizottság elé került a földrajzi eredetvédettséget kérő szegedi paprika ügye. A hivatalos procedúrában őszre születhet eredmény. Ez annyit jelent, hogy csak az teheti majd rá a csomagolására a nemzeti színeket és a szegedi paprika feliratot, aki a hazai szakmai grémiumtól megkapta a minősítést. Az pedig bizonyítja, hogy kizárólag a szegedi fajtákból és a szegedi körzetben állították elő a fűszert. Erre a fajtalistára a régiek mellett a fűszerpaprika-kutató három új fajtája is felkerült. Ettől a szegedi paprika még nem marad olcsó konkurencia nélkül, de legalább meg lehet tőle különböztetni. – A hazai piacot azzal lehetne szabályozni – mondja a nemesítő szakember –, ha az import szigorításán túl a születőben lévő hungarikumtörvény újra kimondaná, amit már 100 évvel ezelőtt is törvény írt elő: hogy a magyar paprikaőrlemény nem tartalmazhat csumát és idegen fajtájú paprikát. Ez ugyanis akkor hamisításnak számított…” (Délmagyar)

Szóval még az eredetvédettség sincs kézben, nem hogy a „hungarikum”. Na jó, gondolom, azért ez sokaknak új. És ami a legidegesítőbb az idézetben, hát ez a buta mondat: 

„…ha az import szigorításán túl a születőben lévő hungarikumtörvény újra kimondaná, amit már 100 évvel ezelőtt is törvény írt elő: hogy a magyar paprikaőrlemény nem tartalmazhat csumát és idegen fajtájú paprikát…”

Ember, mit vársz a „hungarikum” törvénytől?!? Hiszen az eredetvédelem pontosan erről szól, beadtuk Brüsszelnek, ha teljesíteni tudnánk a gyakorlatban, meg is kapnánk! De amíg a Paprika Tanács Elnöke szerint EGYETLEN kereskedelmi forgalomba kerülő magyar fűszerpaprika sem teljesíti az eredetvédettséget, addig miről beszélünk???  Ja, hogy ma már nagyítóval találni hagyományos paprika-termelő kisgazdaságot? Hát igen…

Közel nyolcszáz (800!) mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termék eredetvédett az Európai Unióban. Ezek szerint működik az EU-s rendszer! És mind teljesíti a „hungarikum törvény” legfontosabb várható vonatkozását, azt, hogy a helyit, a kisközösségit, a vidéket, a termőhelyet, az ökológiailag fenntarthatót védje!

Azonban 2008 végén még csak egy magyar név árválkodik köztük: a „Szegedi Szalámi”. Figyelem! Bár a Pick a jogtulajdonos, csakhogy a Pick termékek 99% a CSAK márkavédett! /Tudni kell: hogy a márkavédelemhez egy tetszőleges precíz termékleírás elég./

A Pick saját bevallása szerint a magyar piacon gyakorlatilag csak márkavédett szalámival van jelen. Miért? Mert nincs mögötte az eredetvédettséget teljesítő termelői háttér. Úgymond: erről ő már nem tehet, tönkre is menne, ha a létező néhány száz mangalicából akarna megélni.

Az ok tehát közös: se a Szegedi Paprika, se a Szegedi Szalámi nem rendelkezik alapanyag-termelői gazdasági háttérrel, így bár lehet őket hungarikumnak nevezni, ettől még torta nélküli habot alkotnak a magyar (élelmiszer) termékek közt.

A magyar vásárlók pedig rendesen meg vannak vezetve. Szent nemzeti érzésből emelik le a multi üzletláncok polcairól, vagy a darutollas nemzeti rendezvénysátrak asztalairól az igen magyar spanyollal hígított paprikát, meg a holland „speed” sertésből készült nagyüzemi Pick szalámit, „parasztkolbászt”, meg még (terjedelmi korlátok miatt nem írom le, hogy) - mi mindent…

De mégis, mi a buli a hungarikumban? Hát természetesen a kifogyhatatlan politikai tőke. No meg az a vásárlói szembekötősdi, amihez biztos háttérrel szolgál. Meredek, de igaz: a hungarikum design igen jól jövedelmez a multi élelmiszerláncoknak. Elég, ha csak az optikai megoldásokat szemügyre vesszük a csomagolásokon.

A magyar vidék sorsáról pedig most inkább egy szót se… Uraim, jobb volna körülnézni Európában. Máshol már működik. A vidéki élet is, meg a hungarikumnak megfelelő eredetvédettség is. A titok csak annyi, hogy előbb a gazdasági alapokkal kezdték, nem a politikai habveréssel.

Támogatjuk a „hungarikum törvényt”!

De csak akkor, ha legalább olyan bátor lesz, mint a bankadó! Csak akkor, ha a hungarikumok termelési alapjait szuverén nemzeti döntésekkel hozza helyzetbe, adópolitikával, szabályozott kereskedelmi előnyökkel, meglévő infrastruktúrát rákényszerítő értékesítési lánccal.

A politikai egyetértés garantált lesz uraim! De csak, ha az alapokkal kezdjük. De amig az " (599) Magyar Termékhez" elegendő a csomagolás celofánját itthon gyártani, addig nem tettünk semmit az ügyért.

És végül szembesüljünk a pillanatnyi és hivatalos "hungarikum" valósággal a Vidékfejlesztési Minisztérium összegzése alapján: