„Kérem, az élelmiszer bizalmi kérdés!" – Hangzik el a viszontválaszt nélkülöző, de a hivatalos szervek képviselőit is megmozgató gyérszámú média szerepléseink közepette.

• A magyar élelmiszerkultúra piacképes tartalékait tudatosan felélték a világkereskedelem érdekeit kiszolgáló erők. Itthon, s az Európai Unióban egyaránt. Jelentéseink növekvő száma bizonyíték erre, de nem csak mi vagyunk bajban!
• A termeléshez emberek kellenek, de az öregek tudását már senki nem hozza vissza a sírból. Ez igaz Svájctól Amszterdamig, Prágától Rigáig, Bukaresttől Budapestig – egyaránt. Angliában a kiskereskedelmi tőkekoncentráció - a multik részesedése az élelmiszerpiacban - hihetetlen, de nagyobb, mint nálunk.
  
• Azonban országonként a nemzeti alapok leromlása erősen eltérő, okai méginkább eltérőek. Míg máshol a társadalom elöregedésének terméke - vagy egyszerű tőkehiány az oka, addig nincs még egy ország, ahol a termelési kultúra alapját: a családot és a falut ilyen rafinált módszerességgel tették volna nemzetrontó politikusaink tönkre, mint itt Magyarországon.
  
• A világkereskedelmi folyamatokban egy új tényező harcol a térnyerésért: a valaha éhező Kelet-Ázsia ma már ellenőrizhetetlen mértékű szennyel terheli a világot. Közben az USA, és Kanada dél-amerikai kihelyezett génmanipulált élelmiszertermelő multi érdekeltségei folytatják áldatlan tevékenységüket, miközben otthon nagyon környezetvédők.
• Az EU kereskedelmi biztonságpolitikája csak a tényeket tudja konstatálni, hathatós válasz évtizedek óta nincs, gúzsba köti a kötelező (ál)liberális szemlélet.

Magunkara vagyunk utalva, ám ezzel nemzetállamként koránt sem vagyunk egyedül. Ezt megmutatta a tejválság közepette létrejött szövetség, s a jövő nem tudni, mit hoz még…

Vagy megvédjük belső piacainkat, vagy végünk van. Ha megvédjük, akkor az EU-nak is kellünk, ha nem, akkor csak a világkereskedelem szemétlerakója maradunk, ahogy ezt az elmúlt évtizedek „liberális” gyakorlata bebizonyította…

"Csak" annyit változik a kép, hogy mára már nem elsősornban a nyugat-európai nagyüzemi élelmiszerselejt lerakata lettünk, hanem ahogy 20 éve még a vegyszeres kínai turka mérgezte az országot, úgy ma már egy egyszerű falusi boltban kapható lencse, szárazbab, mák, vagy sárgaborsó is kínai termék.

Azonban a dolgok már az élelmiszerlánc legelején is összetettek, mitöbb: a nemzetfeletti kereskedelmi logikának tökéletesen alárendeltek. Sokan nem tudják, hogy a holland  speed sertés ma már nem holland halliszt táptól kapja magyar ember számára élvezhetetlen zamatát, hanem dél-amerikai génkezelt szójától, amihez csak annyi köze van az exportáló országnak, hogy ott terem, de különben valamelyik USA bejegyzésű multikonszern termelteti. És ezt a setést itt Magyarországon ugyanazzal a szójakészítménnyel hizlalják! "Mert csak így éri meg."

Közben pedig álszent módon azon hálistenkedünk, hogy nincs elég "tudatos vásárló", vagy, hogy a magyar termelő nem jut piachoz. Milyen piachoz? Nincs is saját piaca, kilóra eladták már minden szinten.

DE ne feledkezzünk meg soha arról, hogy még mindig kellünk a világnak, a tapasztalatok szerint sokszor nagyon is, ám pillanatnyilag korántsem úgy, ahogy mi szeretnénk.

Rajtunk múlik.

(- kara-)