De hogyan vegyünk ki egy nagyon "green" szólamból pénzt? Bejön? Vagy már más politikai széljárás uralkodik? Kik őrzik a húsos fazekat? Nézzük a részleteket:

Legyen mondjuk a szervezetünk neve Kamunyami Egyesület, ámbár egy hungarikumos se volna kutya, hiszen a csapból is az folyik. Az élelmiszerben van a legnagyobb közmegegyezés, nem kell tehát egy kormányváltás következményeivel számolni, na és így lesz az egyesületünk "közhasznú".

Hogyan kezdjük, mit kell beruházni?

Az első és szinte kizárólagos beruházás a „kapcsolati tőke”. Továbbá ma Magyarországon kétféle szakember van: az egyik már megsértődött, a másik majd meg fog. Kerítsünk egy régen szebb időket megélt, hatalmából kilökött, lefutott funkcionáriust, akinek neve van a szakmában, jó önmenedzser, de valami oknál fogva éppen mellőzött, vagy csak parkoló pályán tartja az ügyeletes hatalom.

És most jön a neheze: utat törni az Állami Pénz irányába!

Amihez viszont a lelkes tevékenység látszatát kell kelteni – másrészt: nem árt egy kis webes infrastruktúra, mert önmutogatás nélkül nem nyerő. Mert ha majd reklám bannerünk feltűnik a szakmailag releváns állami szerv honlapján, akkor nyertünk igazán, mert akkor már levakarhatatlan része vagyunk a gépezetnek!

Szükség lesz egy (nem kell szakmabeli) tehetséges szervezőre, akinek egy dolga van: minél több embert bepalizni a nagy lé ígéretével. Mivel a szlogenekkel Csíkszeredától Bivalybasznádig mindenki egyetért, már csak azt kell elmagyarázni, hogy miért éri meg a belógatott cégnek, szakértőnek, stb., ebbe ingyen munkát, pénzt beleölni.

Tartsák az alakuló gyűlés buliját egy jónevű szállodában, természetesen a majdani konferenciarendezvények busás hasznát beígérve! Hiszen csóró ember az, aki már ígérni se tud…

De hogyan lehet állami, pontosabban: EU-s pénzt lenyúlni? Természetesen: pályázni kell!

Kérem szépen, a „közösségépítő” programok támogatása bevált biztos tipp! Némi „green” szlogenkörnyezetbe csomagolva biztos nyerő. Mondhatni: mindenre lehet pályázni, ami konferenciarendezéshez, határokon átnyúló bulikhoz szükséges, csak éppen a tényleges szakmai munkára nincsenek címszavak.

Ne zavartassuk magunkat, ha dolgozni akartunk volna, akkor már eddig is megtehettük volna. Különös tekintettel arra, hogy a beszervezett szakembereknél senki sem tudhatta jobban, hogy például az élelmiszerbiztonsági folyamatok milyen irányt vesznek hazánkban...

Pályázzunk! Ám előtte a kapcsolati tőkénket gondosan poroljuk le, mert ugye, „emberek vagyunk”, mindenkinek van valakije, annak meg végre egy hasznos helyen ülő másik valakije, no és sokan szeretnének előadást tartani…

Találjunk magunknak konferencia programot. Nem baj, ha nincs saját ötlet, tegyünk egy ismert mellé némi szlogenkörítést, és már is jó lesz. Szerezzük meg a rendezési jogot, keressünk védnököket, akiket végre meg lehet fejni a soha meg nem ismétlődő reklám ígéretével, stb. Keressünk az összes politikai pártból, állami intézményekből legalább egy ajánlót, védnököt, arcot, mindegy, aki – a konferencia piár értékét látva nevét adja az ügyhöz.

Ne tartsunk attól, hogy lebukunk! A rendezvény meghívott vendégei is tudják, hogy kamu az egész.

Megnyugtatásul: a recept bármilyen közhasznúként eladható szlogenre működik. Szólhat a rákos gyerekek megsegítésétől, a „tisztább levegőt Bocolapusztán” mozgalmon át, a „vegyünk üzbég kancatejet” – jelszóig, – bármiről. A "fenntartható élelmiszerlánc" azonban mindennél ütősebb.

Ugyan ki a ménkű gondolna bele, hogy fából vaskarika, hiszen eredeti értelmében fenntartható csak egy társadalom-ökológiai folyamat lehet. Az gazdasági, fogyasztói infrastruktúra: -  következmény, melynek történelmi, szociológiai és gazdasági okok miatt nagyon is különböző módon része az élelmiszerlánc. Csak egy példa: ami jó megoldás egy arab országban, az lehet káros egy távol-keletiben, vagy egy európaiban. 

Az élelmiszerlánc meghatározása röviden annyi, hogy az élelmiszer milyen úton jut el a termeléstől a fogyasztóig. Nem több és nem kevesebb, amíg bele nem tuszakolnak mást is. Az élelmiszerlánc tehát következmény, önálló működéséről beszélni tragikomikus csúsztatás. Most nem itt térnék ki arra, hogy mindez a "fenntartható fejlődés" áligazságaira hogyan rímel és hogyan tagozódik a neoliberális halandzsa mindig előkapható ideológiájába.... 

Ha tehát „fenntartható élelmiszerláncot” emlegetünk, akkor azzal még se jót, se rosszat nem mondtunk, hiszen látjuk jól, hogy mennyire "fenntartható" a magyar termelő kiszolgáltatottsága: a külföldi szemét magyarországi eladása. Amíg a melós csak a multiknál válthatja be bérének részét helyettesítő élelmiszer hozzájárulását, addig az élelmiszerlánc EZEN eleme is fenntartható lesz: bérrabszolga -> multis külföldi szemét kaja -> fogyasztói elvárások.

A folyamat felépítésében van a nagy titok. Igaz: a gyerekek attól még nem gyógyulnak meg többen, a levegő nem lesz tisztább és az üzbég kancatej sem fogja kiszorítani a szlovák löttyöket, de mi legalább jól megéltünk a nagy szervezői nyüzsiből.

Míg el nem felejtem: az élelmiszerlánc se lesz „fenntarthatóbb” – már csak azért sem, mert eleve képzavar az egész. Meg aztán, ugyan milyen ráhatása lehet egy kamuszervezetnek a társadalom termelési alapjaira, elosztási rendszereire?

Lebukás nincs! Bárkit be lehet szervezni egy konferencia bulira. Szakembert, hogy végre szakmáról beszélhessen, mindenoldali politikust, hogy végre eredményekről dicsekedjen, vagy programot hirdessen, és persze a kapcsolati tőke reményében - a piac összes gazdasági szereplőjét. Ezek tejelni fognak, tudják, hogy a reklám nincs ingyen!

A tömeget nem szervezik be, a tömegnek a cirkusz hungarikumos részét szervezik majd – ha lesz rá fedezet. Ha nem szerveznek alá árvalányhajas "hepöninget" - akkor viszont a kutya se fog róla tudni és a  médiasiker is elmarad.

A fogyasztó (aki nélkül hogyan volna „élelmiszerlánc”?) - egy TV híradós 5 percből értesül majd róla, ahol a bér-média elkötelezettségétől függően más-más politikus nyilatkozik az osztatlan sikerről, szakemberek dicsérik egymást körbe, aztán jön majd az ügyeletes szappanopera, s mire egyet büffenne a kínai fokhagymával ízesített szójás húsimitációtól, - már el is felejti.   

U.I.: Jótanács: 

A konferencián az alábbi témákkal NE foglalkozzunk, mert akkor tényleg tennénk is valamit egy élhetőbb (élelmiszer)-környezetért:

- A nemzetközi kereskedelmi elosztóhálózatok és multinacionális termeltetők szerepe a nemzetállamok élelmiszerlánc függőségeiban

- A magyar mezőgazdasági kultúra lerombolásának 60 éves történelme 

- Kihasználatlan tartalékok a tömegtáplálkozás néprajzi és szociológiai elemzésében

- fogyasztói szokások manipulációja a multimédiában

(Ezekkel az élelmiszerlánc működését mai siralmas állapotában ténylegesen meghatározó témákkal a KétesÁruk.hu csapata küzd.

Lehet benne résztvenni!)

 /Több olvasónk kérését teljesítve szelidítettük az eredeti cikket erre a  v2.1 -es változatra. Sajnos, az álltudományos liberális szlogenek korát éljük, és az ilyeneknek pontosan az a következménye, hogy aki jót akar velük, könnyen megsértődhet a cikk olvastán. Pedig csak egyszer kellene végre átgondolni megfelelő történeti, néprajzi, szociológiai és ökológiai alapokon. És ha lehet: - ebben a sorrendben.