Ki a fene akarna „lúgosítani”, „pí” vizet inni, zöldmaszat tablettát nyeldekelni, macskaszar pakolással az arcán megifjodni, energiamezőkkel kvaterkázni, aszfaltsámánoknál ingázni, szektákban csápolni, ha nem volna a nagy (és többértelmű)  méregfenyegetettség?

A helyzet tragikomikus: a modern világ egymást és a távol-keleti termelőket jelentgeti fel, miközben a szennyáradat megtermelését multinacionálisan irányítja…

Ezen közben „civil” szervezetek tüntetnek egy élhetőbb világért, melyben méregmentes, és nagyon öko-kajákat eszünk, és ha nem is szőrcsuhában, de legalább nem vegyszermérgezett kínai macialsóban futunk a luxuszabálás ledolgozandó kilóiért.

Egy méregmentes világ után sóvárgunk, közben eltartunk zöldpártokat, és nagyon „green” alapítványokat, állami felügyeleti szerveket, laboratóriumokkal – akik századát sem jelentik a problémás ügyeknek. Gyakorlatilag szemrebbenés nélkül eresztjük magunkra a gagyi cuccokat, és a helyi termelést tönkretevő kétes kaják áradatát.

Mert amit egyetlen(!) politikai rendszer sem tett meg eddig, azt megtette a mostani: 20 év alatt aljasul tönkretette a hazai élelmiszer-feldolgozó ipart, a könnyűipart, és mindent, ami a külföldi szennyáradat helyett alternatíva lett volna.

Ma már a szemét termék szociális kérdés, ha nem volna, ágyékkötőben járna a népesség szegényebbik – tehát nagyobbik – része. Ha nem volna szójás virsli, lecsókolbász, felfújt zsemle, állományjavított ételpor és tejszerű ital, akkor még éhezne is! Ezt pedig egyetlen politikai erő sem képes kezelni.

Nem állítom, hogy a zöldmozgalmak szeméthegyekből élnek! Azonban akkor ásnak majd le a valódi okokig, ha a gazdatüntetéseken az ő képviseletük lesz a leghangosabb. Addig csak panelértelmiségi pótcselekvéshez szolgálnak keretül.

Írjuk be a Google keresőbe a varázsszót: „méregtelenítés”!

Egy tucat fizetett hirdetés dől ránk… Erre tehát van pénz! Ezen cégek bármelyike  megfinanszírozhatná azt a néhány szakembert, aki a leépült  élelmiszerbiztonsági hatóságoknál lézeng. De nyilván így nem üzlet, valamint adófizetők pénzéből élnek, akkor meg minek.

Az üzlet a fenyegetettség fenntartásában van, sőt: a bizonytalanságban, a mendemondák terjedésében, az állandó fenyegetettség érzésének ápolásában.

Hiszen méreg nélkül nincs méregtelenítés, nincs "Bifidus ActiRegularis" a "joghurtban".

Elhatároztuk, hogy teszünk egy próbát!

Kapcsolatot keresünk a halom méregtelenítő céggel, hátha jó érvekkel szolgál majd nekik a honlapunk. Egy hetet szánunk rá, meglátjuk, ki az, aki érdekelt a kétes áruk, mérgező élelmiszerek listáinak közzétételében, és ki az, aki meghátrál az egyoldalú támogatás gondolatára…

Márpedig egyoldalú támogatásról lehet csak szó, hiszen ha honlapunkat teletömnénk csodakapszula hirdetésekkel, akkor a nagy „green” biznisznek ugyanúgy részesévé válnánk.

A hitelesség többet ér! És ezt akár a csodabogyó forgalmazók is megszívlelhetik: - miért ne lehetne érv a mi honlapunk az ő termékük mellet?! Igen, vagy nem... - van e hozzá bátorságuk?

( - kara - )