’Mire jó állandóan a pánik keltés??? (G.M.)’
Szeretet ügyében mélységesen egyetértek, kedves M. Tényleg nem korlátozódhat Karácsony két napjára! (olvasói üzenetváltás)

Kedves M.! A pánikkeltésnél csak a sunyi hallgatást utálom jobban, mégpedig pártfüggetlenül. Életem 52 évébe meglehetősen kifinomult tapasztalatokra tehettem szert a tények udvarias - vagy éppen nagyon is politikai töltésű - agyonhallgatását illetően. A rémhír számomra e honlapon éppen az, hogy Magyarországra minden nyilvános következmény nélkül áramlik a világ szemete, s még fizetünk is érte.

Így aztán a "pánikkeltést" meg én kérem ki magamnak, még brüsszeli forrásaim nevében is. (Erről az impresszumban és a jogi nyilatkozatban olvashat kimerítő részletességgel.)
Ha összefüggéseiben látja a folyamatokat, akkor már nem pánikkeltésnek, hanem egészen másnak fogja látni ezt az "ügyet". Erről itt olvashat többek közt.<<<-

Például feltehető a kérdés: mi oka volt a magyar élelmiszeripar 20 év alatt történő tudatos tönkretételének, kiárusításának? Vagy: miért árul mást a "Meki" Magyarországon, mint Londonban, vagy akár Bécsben. Tudja: ott, ahol nem mi nyitottunk cukrászdát:)

Természetesen az élelmiszer „bizalmi kérdés” továbbra is. Azonban nem a magyar élelmiszeripar ássa alá, mert egyrészt már nem létezik, másrészt, amíg létezett, addig is magasan jobb volt - nem csak a vietnáminál, kongóinál, venezuelainál, - hanem bizony a félig sütött csirkekedvelő nyugat-európainál is. (Hát persze, hogy ők UV lámpák alatt akarják a szalmonella mentes gépi csirkéjüket felneveltetni.)

30 évvel ezelőtt az orosz tejkrémek, lengyel halkonzervek eladhatatlanul hevertek a boltok polcain, mert a magyar ember a tejet nem por, konzerv, és más hasonló pótlék formájában vette magához és konzervált halra is csak szükségből fanyalodott. A virsli pedig a párizsihoz hasonlóan azért romlott meg egy hét alatt, mert nem világított a tartósító ipar rafinált vegyszereitől.

Persze ezek csak hangulatkeltő részletek, mondhatná. Hát igen, azonban a konzerv- és cukorgyárak romjait lassan benövi a fű… Fölöttük pedig elgondolkodhatna a nyugalomkedvelő „polgár”, hogy ugyan miért éri meg a derék horvát vállalkozónak nálunk cukorrépát termeltetni, aztán kivinni kamionok százaival, (falusi útjainkat minden évben tönkre tenni), aztán behozni a kész cukrot, s a buta magyaroknak jó áron eladni.

Aztán miért éri meg a Kecskemét környéki zöldség- és gyümölcsforrásokat egy francia cégnek lekonzerválni, és miért nem érte meg nekünk? Azaz hogy nagyon is megérte volna, de hát előbb tönkre kellett tenni, hogy utána olcsó árával versenyképes legyen a végkiárúsításkor.

Így megy ez már 20 éve.

Pánikkeltés a mérgező cuccok közzététele? Nem kérem: az igazi pánikot akkor kellett volna érezni, amikor az első idegenszívű vállalkozó kitömött zsebbel megérkezett, s elhozta a „szabadságot” – mármint a sajátjukat!

Mi meg birka népként hagytuk, hogy így legyen.

( - kara - )