Persze, a multis hentessel nehéz összebarátkozni, mert hogy ritkán látni olyan áruházakban, ahol már a kimért húsok helyett csak nejlonos „csemegék” kelletik magukat a mesterségesen szép színt kölcsönző világításban.
Történt a minap, hogy a helyi kisváros „maszek” hentese a következő történettel traktált:
„Tudja uram, mi büszkék vagyunk arra, hogy éttermek vásárolnak tőlünk. Biztos és rendszeres, tehát mindkettőnknek jó. Hanem az egyik alkalommal a vágóhídi beszállítónknak gondja akadt a pontos határidővel, és már fél nap csúszásban voltunk. Nem volt mit tenni, tudom: szégyen, de áru nélkül nem maradhattunk, el kellett menni a multihoz, néhány láda sertéshúsért. Ezt csak Önnek mondom, bizony Isten, azóta se tettünk ilyet, na de a szükség törvényt bont…
Jött is a xxx étterem beszerzője, a szokásos kb: 25 kilós adagjáért, hiába mondtuk neki, hogy ez „nem az a hús”, neki sem volt ideje várni.
Aztán néhány nap múlva nevetve mesélte, hogy mi a recept a multis hús gyalázatos minősége ellen."
- És mi? – kérdeztem kíváncsian.
- Hát kérem, hagyni kell állni a ládában egy éjszakát, aztán meg lehet nézni, mi történik! A 25 kilónyi hús literszámra ereszti a rózsaszín vizet! Akkor aztán a bátrabbak visszavihetik a multihoz, számlával együtt persze, és visszamérethetik. Ugye az összsúly nem változik, tehát semmi csalás nincs a dologban, azonban a húst külön lemérve, több ezer forint a különbség.
- És a multi megtéríti a kárt?
- Képzelje, meg! Nincs ott gazdája semminek sem, a vevőszolgálat épp úgy utálja kenyéradó gazdáját, mint a sok átvágott vevő…
(név, cím a szerkesztőségben)
|
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
