Előkészítés
A sertéseket a pihentető istállókban állatorvosi vizsgálatnak vetik
alá, és csak ezután kaphatják meg a vágási engedélyt. Higiéniai okokból
vágás előtt langyos vízzel permetezik őket. Ez egyrészt nyugtatóan hat
az állatokra, másrészt leáztatja a szennyezéseket az állat bőréről, szőréről.
3.2. Kábítás
A kábítás célja öntudatlan állapot elérése a lehető legrövidebb idő
alatt, az állatok megóvása fájdalomtól és félelemtől és a kezelőszemélyzet
biztonságának biztosítása. A kábítás akkor jó, ha nem szünteti meg a szív
munkáját, de bénítja a végtagok mozgásában szerepet játszó idegek működését.
Jelenleg a kábításnak három módját alkalmazzák:
- Mechanikus kábítás: Fejre mért ütéssel. A hazai gyakorlatban
csak marhánál alkalmazzák.
- Elektromos kábítás: A kábítás eszköze a kábítófogó vagy a
kábítóvilla. Az új üzemekben a sertést rögzített testhelyzetben kábítják.
Ekkor nincs szükség fogóra. Az így rögzített állatot kábítóvillával kábítják.
Az elektromos kábító a nyúltagy működését időlegesen megbénítja, ez okozza
az öntudatvesztést, és egyidejűleg a fájdalomérzet megszűnését. Az élettani
vizsgálatok azt mutatják, hogy az állatkímélő vágás csak akkor érhető el,
ha
-
a sertések bőrét vágás előtt nedvesítik
-
a pálcás elektródákat úgy rögzítik, hogy azok között az áram egyenesen
az agyba jusson
-
az elektróda és bőr között szoros a kapcsolat az áramerősség megtartása
érdekében
-
a kábítási feszültség legalább 250 V vagy ennél több, illetve az áramerősség
1.5 A
-
a kábítást követően 20 másodpercre szúrják le az állatot és az elvéreztetés
legalább 3 perc alatt megtörténik.
- A szén-dioxidos kábítás: 65 % CO2
és 35 % O2 keveréket használnak. 70 %-nál
nagyobb CO2-tartalom fulladást okoz és
rossz kivérzést. A szén-dioxidos kábítás gyorsítja a munkát (15 másodperc
alatt elalszik a sertés) és nincs bevérzésből eredő kobozás. A kábítás
széndioxid-gázzal telt alagútban történik, nem okoz sérülést és a szívműködést
is fenntartva nem oltja ki az állat életét, tehát állatvédelmi szempontból
nem kifogásolható. Hazánkban jelenleg többek között a Pick Rt.-nél,
a kiskunfélegyházi HUNGARY Meatnél és a Ringa Rt.-nél használják.
3.3. Elvéreztetés, vérfeldolgozás
Közvetlenül kábítás után következik. A sertést a nyak középtáján, a
szegycsont alatt szúrják le. A vágóállatok teljes vérmennyiségét élősúly
%-ban adják meg. Így pl. a szarvasmarha átlagos vérmennyisége a testtömeg
7,6-8,3 %-a, a sertésé izomtömeg és a fehérárú tömegétől függően 4,5-6
%, a juh 7,6-8,3 % a ló 6,6 %, szárnyasok 7,6-10 %. Véreztetés során a
teljes vérmennyiségnek 60-70 %-a nyerhető ki.
A vér az állat legromlékonyabb anyaga, a hús minőségének és eltarthatóságának
érdekében minél jobb elvéreztetésre kell törekedni. Mivel a vér gyorsan
alvad, gondoskodni kell fizikai és kémiai módszerekkel a folyékony állapot
megóvásáról. Fizikai úton a kikeverés, azaz defibrinálás
útján érhetjük ezt el, eközben a vérben lévő fibrinogén és trombin kölcsönhatására
fibrinszálak keletkeznek, és a keverőeszközre tekerednek. Ezeket eltávolítva
a vér folyékony marad. Ez a módszer azonban 8-10 %-os hasznos anyag veszteséggel
jár. A kémiai módszerek közül a nátriumcitrátos és
konyhasóoldatos kezelés terjedt el. Általában egy liter vér alvadásának
gátlására 16 g nátrium-citrát szükséges. Az alvadásgátlás azon alapul,
hogy a vérben levő kálciumionokat a hozzáadott sók segítségével lekötik.
Kálciumion nélkül trombin nem keletkezik, így a vér alvadása nem megy végbe.
A kábítás utáni kivéreztetés végezhető az állat függesztett vagy vízszintes
állapotában. A vízszintes véreztetés eszköze a szállítószalag.
Szalagos véreztetésnél a szalag tagjainak a fejnél levő vége rácsos kialakítású,
alatta helyezkedik el a 15 fokos lejtésű vérgyűjtő vályú. Innen a vér gyűjtőtartályba
folyik. Az étkezési és a takarmányozási célra felhasznált vért csak tiszta
és fertőtlenített vérvételi eszközök és edények használatával szabad venni.
Az étkezési célra nyert vért állati testtel való azonosíthatóságát a húsvizsgálat
befejezéséig biztosítani kell. A vért a húsvizsgálat után haladéktalanul
fel kell dolgozni vagy hűtőbe kell szállítani. A vér felhasználhatóságát
az állatorvos állapítja meg. Az állatorvosi vizsgálattól függően étkezési
vagy ipari célra hasznosítják a vért.
3.4. Tisztítás
Forrázásos technológia alkalmazásakor a sertések teljes testfelületét
( teljes forrázás ), bőrfejtéses vágás esetén a testfelület egy részét
( fej, láb ) tisztítják, szőrtelenítik ( részleges forrázás ). A tisztítást
a testfelület lemosásával, testmosó berendezésekkel kezdik,
melyek fellazítják az állat szőrét. A fellazított szőrzetet a kopasztógépek
távolítják el, a szőr és a sörtemaradványokat pedig a perzselő- és
lelángolóberendezések. A szőrtelenített testfelületet utótisztítógépekkel
tisztítják meg.
A sertés szőrzete meleg vízzel, vagy nagy nedvességtartalmú meleg levegővel
lazítható fel. A forrázóberendezésekkel szemben támasztott követelmények:
— a forrázási idő és hőmérséklet betartása
— a forrázóvíz ne legyen szennyezett és ne kerüljön a tüdőbe
— a technológiai követelményeknek megfelelő teljes vagy részleges forrázást
tegye lehetővé
A forrázóvíz hőmérséklete 57- 72 oC, átlagban 65 oC.
Magasabb hőmérsékleten a fehérjék denaturálódnak és a bőr túlzsugorodása
következik be. A forrázás időtartama függ: a fajtától, kortól, évszaktól,
élőtömegtől (3-6 perc általában). A forrázás-perzselés kedvezőtlen hatással
van a húsminőségre, ez a hatás azonban csak másodlagos, azaz nem kiváltó
tényezője a PSE jellegnek, hanem a már hibás irányba tartó glikolízist
gyorsítja.
3.5. Bőrfejtés
Részleges sertéstisztítás után a sertés bőrét lefejtik. A bőrfejtés
két szakaszból áll: kézi előfejtésből és gépi fejtésből.
Fejtésen az állatok bőrének (kültakarójának) a test felületéről való eltávolítását
értik. A kézi előfejtéshez különböző alakú és méretű késeket használnak.
A test helyzete szerint lehet vízszintes és függőleges hengeres sertésbőrfejtő
gép. A bőrfejtés mértéke szerint megkülönböztetnek teljes és kruponfejtésre
alkalmas gépet. Hazánkban a teljes bőrfejtést alkalmazzák. Teljes
bőrfejtéskor a fej és a csülök kivételével az egész testről lehúzzák
a bőrt. Krupon fejtés
esetében a comb középvonalától előre
a lapocka középvonaláig fejtik le a bőrt. A háti fejtést ritkán alkalmazzák.
A sertésről lefejtett bőrt zsírtalanítják (bőrványoló géppel), szétválasztják,
lehűlés után konzerválják. A konzerválás sózásból áll, majd máglyákba rakják
a bőröket, és +18 oC-on 70-80 %-os relatív páratartalmú térben
tárolják.
3.6. Bontás
Exportra termelő sertésvágóhidakon az eddig leírt munkafolyamatokat
az un. szennyes övezetben végzik el, majd egy vízfüggönyön keresztül a
sertés a tiszta övezetbe kerül, ahol bontással folytatódik a vágási technológia.
Ennek során körbevágják a végbélrózsát, kiveszik a fülgombát, megnyitják
az állat testüregeit, a medencét, hasat, mellüreget és azokból eltávolítják
a belső szerveket.
3.7. Hasítás
Bontás után a gerincoszlopot középen kettéhasítják, vagy a gerincoszlopot
kivágják a testből. Ez utóbbit nevezzük orjázásnak. A sertés
hasítása abban különbözik a szarvasmarháétól, hogy a fej a testen marad,
és azt is kettéhasítják, valamint a farok a test jobb oldalára kerül. A
hasítás történhet kézzel vagy géppel. A kézi hasítás eszköze a tagló vagy
a hasítóbárd. A kézi hasítás előnye, hogy nem képződik csontpor, hátránya,
hogy nehéz fizikai munka és egyenetlen a hasítási felület. A gépi hasítás
eszköze az un. keretes hasítófőrész. A gépi hasítás hátránya, hogy csontpor
képződik, melyet az állati testről nem lehet lemosni, ennek következtében
gyorsabb lesz a romlás, valamint a főrész gyors mozgása következtében csontra
kenődik a velő. Mindezeket a hátrányokat küszöböli ki a hidraulikus bárdolás.
A sertést fotocellával pontosan beállítják és a gerincoszlopot hidraulikus
bárddal vágják ketté. Előnye, hogy csontpor nem képződik, egyenletes vágási
felület keletkezik és a gerincvelő az egyik oldalon marad.
A vágóhídi feldolgozáshoz tartozik még a szalonna teljes vagy részleges
lehúzása. Ha a kereskedelmi forgalomba kerül tőkehúsként, akkor a szalonnát
teljesen le kell húzni. Ha sonkát és lapockát akarunk készíteni, úgy azokról
a szalonnát nem húzzák le. Ezt követi a mérlegelés, valamint a minősítés,
és hűtés.
Írta: Dióspatonyi Ildikó
|