|
Biokémia (14), koleszterin (1), EFSA (3), NFH (4), szakmai napok (1), Vega (1), Internet (1), Mezőgazdaság (2), Magyar hagyma (2), Állatgyógyászati Készítmények (1), Húságazat (4), Molekulár-biológia (5), zöl párt (1), Túlnépesedés (1), Környezetvédelem (15), Szermaradvány (2), Higany (1), bor (4), etikai kódex (5), FVM (9), Konferencia (1)
Google like:
|
| |
| "A romlás virágai" |
| 2009. október 22. - 0 hozzászólás |
| Keresőszavak: Élelmiszer adalékanyag, Élelmiszer kereskedelem, Élelmiszerbiztonság |
 |
| Melyik a jó? Ha megromlik, vagy ha nem? Az ezernyi (külföldi) élelmiszerbiztonsági jelentés mélyebb okairól hallgat a szakma… |
 |
Kezdjük egy konkrét példával: a parizerrel. Ezelőtt 30 évvel a frissen vett parizer három nap alatt megzöldült a hűtőszekrényben. Mégis akkoriban jobb íze volt – persze csak frissen – mint ma, amikor a szavatossági ideje akár két hónapra is kitolható.
Mi változott? Az alaprecept biztosan nem, de a tartósító eljárások tömege annál inkább. És a tartós tej után megszületett a tartós parizer, tartós kenyér, két hétig is eltartható fóliás nyershús, stb.
Olyan áruk váltak tartóssá, melyekről álmunkban sem gondoltunk mást, mint hogy – ha már megvettük – akkor azonnal el kell fogyasztani.
1. Élelmiszer vegyészet
A minőségromlás okai közül tehát az egyik a természetes élelmiszerkémiai folyamatok tudatos átalakítása nagyüzemi vegyipari módszerekkel. A természetet nehéz becsapni, egy agyonvegyszerezett áruval képtelenség a természetessel tényleg azonos íz hatást elérni.
De ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy a gyártási eljárás bonyolult folyamatába bárhol hiba csúszhat, valamint az, hogy a természetidegen alkotórészek és az alapanyag kölcsönhatásai élettani hatásukban kiszámíthatatlanok. Tény, hogy a gyógyszerkölcsönhatások adatbázisa 3 gyógyszer együttes mellékhatásáig ismert, 4 gyógyszer esete már az összesre nézve országos méretű könyvtárakban sem férne el. Az élelmiszeripari adalékanyagok sokasága biokémiai és élettani szempontból ugyanígy újratermeli a problémát.
Az élelmiszer összetevők világpiaci mozgása követhetetlen, sokszor a Földet megkerülve jut vissza egy-egy adalékanyag tovább-feldolgozott formában a kiinduló pontra. Ezekben az anyagokban a dél-amerikai vörös vértetű színezékétől (epres joghurt) a vietnámi rákpotrohból porított ízfokozón át, az amerikai mogyorószármazékokig, génkezelt szójából készült fehérje kivonatokig, kanadai génkezelt sütőipari ízfokozóig, kínai fokhagyma aromákig - az egész világ jelen van.
A probléma csak az, hogy bármelyik adalékanyag tartalmazhat minőségi hibát, melynek eredete a tovább feldolgozás fokozatain keresztül a homályba vész, követhetetlen.
2. Környezett-szennyezett alapanyag
Sok jelentés szól nehézfém szennyezett tengeri finomságokról, szermaradványos gyümölcsről, zöldségről.
Válasszuk külön az okokat!
Arról a norvég halász biztosan nem tehet, hogy az Északi tenger gyakorlatilag ehetetlen halakat termel az emberi szennyezés nyomán. A távol-keleti országok intenzív élelmiszertermelési technológiájának is nyomós oka van, (a túlnépesedés) – amit környezetterhelés nélkül képtelenség megvalósítani, viszont a norvég, vagy vietnámi halász ezzel szemben „készen kapja” a tengeréből az ehetetlennek bizonyuló árut.
Van azonban a mérgező áruk termelésének egy olyan szegmense, melyben az okok tisztán a profithajhászásban keresendők!
Magyarországot is beleértve, az élelmiszertermelő országok nagyobbik része duális gazdaság. Azaz: egy vékony és erősen centralizált nagyipari, nagyvállalkozói, magyarán „multi” réteg tartja kezében a gazdasági folyamatokat, középréteg, virágzó kis és középvállalkozás nincs, alant pedig a bérrabszolgák milliói dolgoznak a termelésben.
Könnyű belátni, hogy a minőség egy ilyen struktúrában másodlagos szempont, hiszen a tömegtermeléssel elérhető extra profit kizárólag alacsony ráfordításokkal biztosítható. Így vált Kína élelmiszer importőrből exportáló országgá, vagy a dél-amerikai mezőgazdasági alapanyag termelés világgazdasági meghatározó tényezővé. A magyar minőségi szürke marha és mangalica húsexportot a XX. század elején például az olcsó dél-amerikai marhahús tömeges európai behozatala tette tönkre, ma a génkezelt szója táp a menő.
Morbid tény, hogy pontosan a fejlett országokból exportált környezetromboló technika által megtermelt élelmiszer alapanyagok alkotják ugyanezen országok kétes minőségű termékeinek nagyobbik részét. Miközben az internacionalista nagytőke gátlástalanul fosztja ki a Föld élelmiszer erőforrásait, aközben az anyaországok a környezetszennyezés felett sírdogálnak jelentéseikben.
A magyar helyzet ezen belül további specialitásokkal bír. A fent elemzett duális gazdasági szerkezet nem a nemzeti nagytőke megerősödésével, hanem az idegen nagytőke teljes térnyerésével jött létre. A rendszerváltás után szorgos kezek tették tönkre az élelmiszer feldolgozás szinte minden ágazatát, hogy utána fillérekért adják külföldi tulajdonba, vagy, hogy egyszerűen csak megszűntetve - tág teret adjon a feldolgozott termékek behozatalának.
Mára már gazdasági eszközünk sem maradt arra, hogy beleszóljunk az élelmiszerlánc valós folyamataiba.
Mit tehetünk?
Vagy kényszeredetten tovább figyeljük az idegen országok élelmiszerbiztonsági érzékenységet tanúsító jelentéseit, vagy kezünkbe vesszük sorsunkat és az utolsó órában visszanyerjük önállóságunkat. Ez azonban nem csak élelmiszergazdasági kérdés!
( - kara - )
|
|
|
|
| Hozzászólások |
 |
|
|
Oszd meg a hírt másokkal is! |
|
|
|
| |
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
