Akkor hát vegyük sorra élelmiszerbiztonsági kezdeményezéseinket, de csak lazán, mint a Riga-lánc – nehogy nyavalygással terheljük az olvasót!

Mindenek előtt: felhívtuk néhány tipikus ügyre a sajtó figyelmét!

Bocsánat! Tehát nem a média figyelt ránk, hanem mi figyelmeztettük a médiát, hogy talán kutya kötelességük közzétenni, mert közérdek.

Szerencsénk volt, hiszen mindkét kampánycsendre jutott ciános paprika, vagy indiai mérgezett szőlő. De nem volt szerencsés azt hinni, hogy ez a figyelem máskor is életképes akciókhoz vezet. Nem, kedves hölgyeim és uraim, a magyar média csak a csodabogyó árus aszfalt-green lapokat támogatja, - reklámbevételért. Pillanatnyilag is volna mit megszellőztetni kiemelt híreink közt, de tapasztalván az „ilyen-olyan-oldali” média újdonsült óvatosságát, nem erőltetjük a dolgot.

Hónapok óta levelezgetünk és telefonálgatunk az EU élelmiszerbiztonsági főhatóságaival, honi parlamenti képviselőkkel, bizottságokkal, stb. Ígéretekből nincs hiány: majd engedélyezik hogy, majd meghallgatnak, majd figyelembe veszik munkánkat, majd, majd, majd… Jó, jó: tudjuk, a nagytakarításhoz idő kell.

Megmerítkeztünk az üzleti világ érdekviszonyainak mocsarában is. Tapasztalataink szerint jóval erősebb érdek az olcsó gyanús élelmiszer forgalmazása némi magyarkodó design-körítéssel, mint bármilyen valós biztonsági stratégia közös kidolgozása. Pedig nekünk pillanatnyilag több adat áll rendelkezésünkre ehhez, mint bárkinek az országban…

Közelharcot vívtunk néhány importőrrel, akit a multik küldtek a nyakunkra. Ezek kis halak, pontosabban ölebek, azokhoz a világot áthálózó konszernekhez képest, amelyekről szintén sikerült tényadatokat beszereznünk. A lista a VIP menüben olvasható és nem véletlen, hogy kihagytuk belőlük a mérgezett áruk leírásait.

Azért hagytuk ki, mert ezt a kategóriát csak védett csatornákon áll módunkban terjeszteni. Mondanunk sem kell, hogy adataink NEM európai forrásokra támaszkodnak. Semmi értelmét nem látjuk ölebekkel harcolni, valamint azt is világosan tudjuk, hogy ezekhez a cégekhez képest egy Cora, egy Aldi, egy Metro, vagy egy Spar – csak sarki fűszeres. Sőt: nem túlzás az állítás, hogy a világméretű élelmiszerüzlet stratégiai képviselőinek az EU teljes piaca is csak falusi vegyesbolt, ahol bárkit meg lehet fizetni, és így bármit el lehet adni.

Eközben a magyar hivatalos élelmiszerbiztonság szervei közzétették az elmúlt két év adatait: mintegy 150 sumák magyar gyártót, aki vette a bátorságot, hogy ugyanolyan alantas eszközökkel faragja költségeit, ahogy külhoni versenytársai. Hát ez igen! „Kemény csapat!” Csúnya magyar termelő, dá-dá! És a beharangozott (másodlagos) importellenőrzés jelentései? Azok miért szünetelnek Magyarország-EU-RASFF viszonylatban május óta??? Tudtunkkal az E-mail küldés ingyenes…

Így annyiban a helyzet változatlan, hogy továbbra is néhány becsületes skandináv ország, valamint a tengerentúli termékszintű jelentésgyakorlatra kell támaszkodnunk a konkrét lebuktatásokhoz. Azonban az adatok mennyisége szépen hízik, és ahol sok az adat, ott előbb-utóbb az igazság is kiderül…

Mert a világ kicsi, és ami ott mérgezett, az ide is megérkezik. Az élelmiszerlánc felépítése, függőségi viszonyai pedig teljesen világosak:

1. Multinacionális tözsdei és termeltető cégek – ők egész országok termelési rendszereit irányítják, az élelmiszerágazat tevékenységükben csak egy a sok közül.
2. Importőrök – az ároptimalizálás nyeresége az egyetlen cél: a termeltető és tőzsdei gigacégek ajánlatai a legjobbak, a függés tehát egyoldalú.
3. Szupermarket áruházláncok és nagykereskedések – több láncot is kiszolgálhat egy importőr. A konkurenciaharc sok esetben látszólagos.
4. Mini-market franchise rendszerek  - a szupermarket hálózatok szatelit üzletei.

Nem kell ragozni: ebben a láncban a magyar kistermelő esélyt sem kap, de az élelmiszerbiztonság ellenőrzése is közröhej tárgya. A közvélemény meg kielégíthető néhány darutollas hungarikum emlegetésével, és egy-két botrányszagú média méreg-lufival.

Mind e közben a friss hírek szerint az EU és az IMF pénzügyi körei sértődötten húznak haza, mert első körben Magyarország ellenállt a szuverenitását veszélyeztető kézi-vezérlésnek.

De meddig tart ki egy kirabolt ország? És mi meddig tartunk ki?