Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Most éppen a nyílt kérdések napjait éljük a hétfői éves ország értékelés előtt.

Röviden a jelenségről:

Önök még az előző kormány idejéből ránk maradt élelmiszer-jogsértések elérhetőségét is megszüntették az új Vidékfejlesztési Minisztérium még újabb portálján.

Miért tették?

Talán látták azt, hogy az évente megjelenő néhány tucat vizezett bor, cukros méz jellegű adat nem annyira fedi le a liberalizált világkereskedelem hazai következményeit?

Látták, hogy tragikomikus a jelentéseik 98%-ban magyar esetszáma akkor, amikor Magyarországon az élelmiszer kiskereskedelem több mint 50%-ban külföldi eredetű?

Ha ezért tették, akkor igazuk volt, hiszen minden érdeklődő ezen az ordító önellentmondáson kesergett.

Ezen közben az ÖSSZES tagország „lelkesen” jelentgeti a másodlagos élelmiszer-biztonság napi szintű jogsértéseit a központi brüsszeli RASFF adatbázisba. Természetesen 99%-ban import árukról.

Magyarország gyakorlatilag – arányiban - évek óta semmit nem jelent. MIÉRT?

Kedves Orbán Viktor!

Tudnia kell, hogy közhasznú Alapítványunk kapott Magyarországon EGYEDÜL fordítói engedélyt erre az EU-s adatbázisra. Mi tehát teljes joggal és törvényesen közöljük azt a napi átlag 1-2 tucat élelmiszerbiztonsági jogsértést, amikben jelentéseikkel az Ön kormányának illetékesei szinte egyetlen esetben sem szerepelnek. Az utolsó őszi jelentésük tragikomikus: egy kiszakadt madáreleséges zacskóról szólt…

Mi ezt komolytalannak tartjuk és ebben napi több ezer nézőnk osztozhat, a KétesÁruk.hu élelmiszer-biztonsági jelentéseit látván. Naponta tehát ezrével szembesülnek azzal, hogy az Ön „másodlagos élelmiszer-biztonsági” akcióterve nemzetközi összehasonlítást alapul véve
hogyan (nem) valósul meg!

Mi felajánlottuk a VM illetékes szakminisztériumi államtitkárának a közhasznú segítségünket. A „megnyugtatáson” túl, érdemi választ fél év alatt sem kaptunk. Felajánlottuk azt is, hogy csatornázzák be a lefordított jelentéseinket a hivatalos élelmiszer-biztonsági portáljaikra.

Miért nem fogadják el? Milyen érdekek vezérlik valójában a „másodlagos élelmiszer-biztonság” politikai hátterét, a nyilvánosság szelektív hiányát? Hogyan tudhatják ők jobban szolgálni a nyilvánosságot, amikor ezt a munkát kizárólag mi látjuk el???

Köszönöm megtisztelő válaszát, illetve azt is megköszönnénk, ha végre a szakmai oldal felvenné velünk a kapcsolatot.

Tisztelettel:

Papp György, alapítványi elnök, (KétesÁruk.hu)

(Ezt a cikket nyilvánosan terjesztheti a Facebook-on és más közösségi portálokon bárki, valamint a KétesÁruk.hu élelmiszer-biztonsági portálunkról bárki letöltheti)