KAGYLÓK (BIVALVIA) OKOZTA MÉRGEZÉS
Mai ismereteink szerint a kagylók önmagukban nem termelnek toxint, azonban a mérgezõ dinoflagelláták elfogyasztásával toxikussá válhatnak. Az ilyen kagylók a felvételt követõen bénulásos tüneteket (Paralytic Shellfish Poisoning - PSP) idéznek elõ. A kagylók ellenállóak a dinoflagelláták toxinjaival szemben.
A legtöbb bénulást okozó kagylómérgezés kapcsolatban áll a dinoflagelláták virágzásával.
A dinoflagelláták tengeri növényi protozoonok, amelyek elsõsorban a meleg tengerekben elterjedt lények, de a félsós (brak) és édesvizekben is megtalálhatók. Fõ összetevõi a fitoplanktonnak és így táplálékalapul szolgálnak sok millió tengeri élõlénynek. A Gonyaulax catenella Észak-Amerika csendes-óceáni, a Gonyaulax tamarensis Észak-Amerika keleti partvidékén, a Gymnodinium breve a Mexikói-öböl és Florida partjainál fordul elõ. A többi faj megtalálható bárhol a világon.
Évszakhoz kötötten a gazdag környezeti feltételek, a tápláló kémiai anyagok bõsége szaporodásra késztetik a dinoflagellátákat, amely "virágzásban" teljesül ki. Ez az intenzív virágzás olyan sok élõlényt eredményez, hogy szinte elszínezõdik a víz (vörös színû vízvirágzás, vörös dagály). A fitoplanktont fogyasztó halak és egyéb tengeri élõlények nagytömegû elhullása is megfigyelhetõ ilyenkor.
A kagylómérgezést okozó gyakoribb fajok: osztrigák, tátongó kagyló (Mya arenaria), alaszkai nyálkás fésûkagyló (Saxidomus giganteus).
A kagylók táplálkozásuk során a vizet keresztülszivattyúzzák kopoltyúikon, hogy kivonják belõle a szükséges planktonokat. Az ehetõ kagylókban a méreg az emésztõmirigyekben koncentrálódik, és mérgezõ hatása rendszerint néhány héten belül megszûnik. Azonban a dinoflagelláták intenzív szaporodásakor ez hosszabb is lehet és súlyos, akár halállal is végzõdhet. Ezért az osztrigákat és az ehetõ kagylókat a nyári hónapokban nem árusítják.
Az elsõként kagylóból izolált, tisztított és szerkezetileg felismert méreganyag a szaxitoxin volt. Ezt követõen számos hasonló mérget azonosítottak, amelyek csak minimális kémiai szerkezetben különböztek (pl. neosaxitoxin, gonyautoxin I-VIII). A többi toxin kapcsolatban van azzal a kagylóval, amelybõl kivonták - pl. a neurotoxikus brevetoxin a és b, az okadasavra hasonlító gasztroenterikus toxin.
A szaxitoxin és analógjai leállítják a nátriumáramlást, és ily módon meggátolják az idegimpulzusok terjedését.
Osztriga - a veszélyes luxus
Aneurotoxinmérgezés június és október között fordul elő, főleg a Csendes-óceán és Új-Anglia partjainál. Egyes kagylófélék, például az étikagylók, az osztrigák és a fésűkagylók különböző mérgező dinoflagellátokat fogyasztanak el, amikor a víz vöröses színű lesz, ún. vörös áradat jelentkezik. Az általuk termelt toxin az idegeket támadja meg (az ilyen toxinokat neurotoxinoknak nevezik).
A bénulásos kagylómérgezést előidéző toxin főzés után is megmarad. Az első tünet a száj körül érzett zsibbadás, 5-30 perccel az evés után jelentkezik. Ezután hányinger, hányás és görcsös hasi fájdalom lép fel. A mérgezettek negyedében izomgyengeség alakul ki a következő pár órában, ami olykor a karok és a lábak bénulásává fokozódik. A légzőizmok gyengesége olyan súlyos lehet, hogy akár halált is okozhat.
|
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
