|
Agrárpolitika (43), Ökológiai lábnyom (8), Élhető Vidék (58), Videó téka (2), szakmai napok (1), egészségügy (2), riasztások (2), Termékadatok (4), Vega (1), Csomagolás (3), melamin (1), Élelmiszer kereskedelem (58), Kadmium (2), Ökológiai egyensúly (6), Zöld Mezőgazdaság (3), Aszály (1), dokumentum (2), Hústermelés (7), Hús (4), cukorbetegség (1), elhízás (2)
Google like:
|
| |
| „Hallgat a mély…” |
| 2010. január 20. - 0 hozzászólás |
| Keresőszavak: Agrárpolitika, Élelmiszerbiztonság, Élhető Vidék |
 |
| Fntos a látogatottság, a kétes áruk megismertetése? Hozzásegít-e az
élelmiszer lánc magyarországi megváltásához? Vagy jóval mélyebb okai
vannak a kétes áruk körüli jelenségeknek? |
 |
A mélyebb okok
A válasz messzire vezet, mégpedig az elmúlt 60 év történelmi tényeinek elfogadásához, az abból következő társadalmi állapotok objektív tényeihez, - szembenézéshez.
Ma Magyarországon a magyar tulajdonú élelmiszer feldolgozás romokban hever. Alapanyag előállítók lettünk - bérmunkában, - és szerepünk az élelmiszerláncban nem több mint egy harmadik világbeli nyersanyagtermelő banánköztársaságé.
Az okok és okozatok történelmi sorrendje röviden így alakult:
Jó 60 éve már, hogy a második világháborúban kivérzett hagyományos paraszti gazdálkodást felváltotta a felülről vezérelt „szocialista”, azaz: a központosított ipari vállalatok, a mezőgazdasági nagyüzemek, az erőszakos téeszesítés, padlássöpréssel, börtönnel és kivégzésekkel nyomatékosítva.
Majd a működésképtelenség felismerése és a társadalmi feszültségek kezelése okán jött az „új gazdasági mechanizmus”, benne a „háztáji”, de mindez egészséges piac nélkül.
A „rendszerváltáskor” újabb recept következett.
Az elfuserált kárpótlásból nem kapott földet az akkor még hozzáértők egyre vékonyodó rétege, nem jött létre a kisüzemi termelés tulajdoni alapja.
A működő magyar tulajdonú nagyüzemekről könnyű volt bebizonyítani, hogy piacképtelenek, ehhez elég volt egy elrontott külpiaci politika. És jött a „működő (nyugati) tőkébe”, a liberalizált piacba vetett vakhit, a vadprivatizációs folyamatok politikai tálalása: az agymosás, a kereskedelmi média.
Az eredmény: nincs nemzeti tulajdonú élelmiszer feldolgozásunk, de az alapanyag termelés is új-kapitalista óriásvállalatok kezébe került. A kialakult duális társadalomban milliók élnek bérrabszolgaként, és egy vékony (internacionalista) réteg tartja kézben a folyamatok irányítását.
Mindezt tudva, nem lehet csodálkozni azon, amit a Kétes Áruk jelentéseiből kiolvashatunk. De még azon sem, hogy milyen elvétve szerepel ezek közt magyar vonatkozású élelmiszer adat.
Megoldás?
Társadalmi ismeretek hiánya ma a falusi kistermelésre, családi gazdálkodókra építeni bármilyen „tudatos vásárló” mozgalmat.
Ma a multik által kínált kétes származású terméktömeg léte szociális kérdés, és köze sincs máshoz, mint az elszegényedett tömegek pénztárcájához – és persze: a profithoz.
Ilyen viszonyok közt bődületes naivság azt várni, hogy majd a panelből szabadult vásárló utolsó forintjait 320 forintos benzinre költve a vidéki mámikától veszi a kukacos (bio) cseresznyét és Józsi bácsi falusi kamrájából a házi disznó áldásos termékeit. A piacokon árult ál-háztáji kabaréba illő jelenségét, az átcsomagolt Metrós termékeket, a zöldség-maffiát pedig most hagyjuk...
A „tudatos vásárló” szlogen sajnos ma Magyarországon rossz vicc, nem több. Hatóköre a társadalom igen vékony (szlogen-érzékeny) rétegére érvényes, és ennek objektív okai vannak. A „bio”-t, az „organikust” nem kell feltalálni, mert az valaha természetes része volt a termelési kultúrának, ami ma végóráit éli!
Előbb „tudatos termelőre”, „tudatos feldolgozóra”, van szükség, hogy utána az „(ön)tudatos” kereskedőnek megérje a tőle néhány kilométerre előállított élelmiszert a pultokra tenni. Azonban a kiskereskedelmi láncok életképtelenek, vagy alig vannak, az előbbi feltételek hiánya pedig nyilvánvaló.
Így jutunk el oda, hogy a kétes áruk, mérgező, gyanús élelmiszerek jelensége egy történelmi léptékben és logikusan tönkretett nemzetgazdasági szerkezet következménye.
A termelés alapstruktúrájától az elosztásig – minden egy irányba mutat: az idegen érdekből liberalizált piac a teljes kiszolgáltatottsághoz vezetett és vezet, sőt, többet mondok: nemzeti létünket veszélyezteti már konkrét egészségügyi vonatkozásaiban is!
Ma már követhetetlen a termékösszetevők származása, de követhetetlenek a tulajdonviszonyok, az értékesítési csatornák is, - mi több: a törvényi szabályozás betartatása maga az ősköd.
Mindeközben az a réteg, mely még rendelkezett a termelési kultúra emberközeli, „környezettudatos” gyakorlati ismeretével – kihal! Élő képviselője nem marad, mindent könyvekből kell majd újratanulnia a maradék túlélő ösztönnel rendelkező magyarságnak.
Többek közt azért „hallgat a mély”, mert a fenti folyamat a végéhez közeleg…
|
|
|
|
| Hozzászólások |
 |
|
|
Oszd meg a hírt másokkal is! |
|
|
|
| |
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
