Az indítványok között szerepel még: az általános adóteher-csökkentés, az élőmunka költségeinek mérséklése a versenyképesség növelése érdekében; az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) felülvizsgálata, az élelmiszeripar megfelelő támogatása érdekében; a Magyar Termékprogram kidolgozása, a magyar élelmiszerek vásárlásának ösztönzése; valamint az ágazat jelentőségének megfelelő képviselet a kormányzati munkában.

A javaslatokat az állásfoglalás az ÉFOSZ azzal indokolja, hogy az ország uniós taggá válásának egyik legnagyobb vesztese a magyar élelmiszer-feldolgozás. Az ágazat kritikus helyzetét mutatja, hogy 2000 óta a termelés több, mint 20 százalékkal, a foglalkoztatottak száma és a belföldi értékesítés aránya egyaránt 25-25 százalékkal csökkent. Az iparág évek óta veszteséges és súlyosan eladósodott, a beruházások értéke is folyamatosan csökken.

Éder Tamás, az ÉFOSZ elnöke az MTI-nek elmondta: a magyar élelmiszeripar tavalyi összesített vesztesége a becslések szerint 10-30 milliárd forint között mozog majd, szemben a 2008-as ugyancsak becsült 7-20 milliárd forint közötti veszteséggel.

A veszteség főként a 4-5 százalékos belső piacvesztésből adódik - közölte az elnök. A kivitel ugyanis 3-5 százalékkal nőtt a múlt évben. Így az ágazat kibocsátása 2-3 százalékkal lett alacsonyabb tavaly, mint a 2008-as 2.800 milliárd forint. Hozzátette: Magyarországon ma már a belföldi áruk aránya az élelmiszerpiacon 70 százalék alatti. (Ez az adat más források szerint a kiskereskedelmi áruforgalomra vetítve már 50% alatti!!!)

Fórián Zoltán, az Agrár-Európa Kft. üzletág igazgatója szerint ugyanakkor némi optimizmusra adhat okot, hogy belátható időn belül kilábalhat a gazdaság a mostani recesszióból. Tíz év alatt becslése szerint az ágazat visszaszerezheti a belföldi piac egy jelentős részét, a magyar áruk arány elérheti a 78 százalékot az élelmiszerboltok polcain.

Mella Frewen, az Európai Élelmiszeripari Konföderáció (CIAA) főigazgatója arról beszélt, hogy a CIAA 26 ágazati szövetséget tömörít. A szervezet mintegy 310 ezer európai céget képvisel, köztük 20 igen jelentőset is. Ez utóbbiak önállóan is tagjai a CIAA-nek.

Az élelmiszerágazat az unióban a legnagyobb iparág, éves fogalma eléri a 965 milliárd eurót, és 4,4 millió embernek ad közvetlenül munkát.

Harc a pult alatt: gyártók az üzletláncok ellen

Csoportos feljelentésre készülnek az élelmiszer-feldolgozók az üzletláncok ellen. Az ügyben eljáró szakhivatal idevágó jogait erősíteni kívánja az új kormány, amely a helyi élelmiszer-értékesítő hálózatok kiemelt támogatását tervezi.

Értesüléseink szerint az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége (Éfosz) az elmúlt hetekben adatokat kért tagjaitól arról, hogy a január elsejétől megszigorított beszállítói jogszabály (a beszállítókkal szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény) paragrafusai miként érvényesülnek a gyakorlatban. A visszajelzésekből az derül ki, hogy bár a nagy forgalmú kereskedelmi láncok formailag igyekeznek betartani a jogszabályokat, az idén megkötött beszállítói szerződések alapján a gyakorlatban továbbra is a korábbi rend érvényesül.

Hiába rögzíti például a jog betűje, hogy harmincnapos a fizetési határidő, a magát hazai üzletláncként hirdető CBA egy belső utasításra hivatkozva erre még rászámolhat további harmincnapos, úgynevezett türelmi időszakot is, sőt, bizonyos hosszú forgalmi ciklusú termékek esetében ezt úgy is kiegészíthetik, hogy 85 napos késedelmi időn belül a beszállító nem emelhet kifogást – vagyis az áru ellenértéke 115 nap múlva érkezik meg.

Általános módszernek látszik, hogy a láncok olyan szolgáltatásért is kérnek árvisszatérítést, ami mögött valós tartalom nincs, vagy csak alig van. A módszerek változatosak. Az említett CBA például tavaly hatmilliót kért partnereitől kapcsolatépítő „nemzetközi vásár” rendezésére, ami a valóságban egy kétnapos domonyvölgyi ankét volt. A Spar „hálózatépítés” címén kér pluszpénzeket, illetve engedményeket beszállítóitól (miután tavaly átvette a Plusz üzletláncot), sőt az egyik édességgyártó szerint időnként az árut is visszaveteti, míg mások az elvileg immár tiltott „készleten tartásért” állítanak ki külön számlát, az Auchan pedig a vásárlói kártyarendszer működtetéséhez is kér külön pénzt. Az árlenyomás általános jelenség. Ezen a téren a legtöbb panasz jellemzően a Tescóra és a Penyny Marketre érkezett.

Az üzengetés is általános jelenség:

bár a kizárólagos beszállítás megkövetelése tilos, a Lidl például informálisan közölte egyik nagy baromfi ipari beszállítójával, hogy ha az Aldinak továbbra is ad el árut, a maga részéről befejezte az együttműködést. További gondot jelent az akciózás sajátos és általános hazai gyakorlata. Előfordul például, hogy a kereskedő elvárja a gyártótól, hogy a nála éppen akciózott terméket hosszabb ideig szállítsa olcsóbban, mint ameddig a vevők ténylegesen megvásárolhatják azt a boltokban alacsonyabb áron. Információink szerint egyébként a gyártók a hazai nagy láncok közül a CBA-ra, a külföldieknél pedig a Sparra panaszkodtak leginkább.

A panaszok alapján az Éfosz várhatóan testületi bejelentést tesz a jogszabály működését első fokon felügyelő Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál (MGSZH). Ezt az értesülésünket Folláth Zsuzsa, a szövetség ügyvezető igazgatója is megerősítette. Amennyiben a hatóság szerint a panaszok jogosak, úgy akár kétmilliárd forintos büntetéseket is kiszabhat. Ehhez azonban a láncoknak is lesz egy-két szavuk. Az esetleges bejelentés kapcsán az egyik legnagyobb hazai multicég beszerzési vezetője lapunknak úgy fogalmazott, hogy a piac szabályait a legrészletesebb törvénnyel sem lehet felülírni: a visszatérítések és egyéb beszállítóknak visszaszámlázott díjak érdemben semmi másról nem szólnak, mint hogy a kereskedők eljussanak ahhoz a beszerzési árhoz, ami a mindenkori gyakorlatban versenyképes.

Más szavakkal: hiába rögzíti a törvény az önköltség alatti ár alkalmazásának tilalmát, ha azt az önköltséget a piac nem fizeti meg. A beszállítók, netán a kormány esetleges keményebb fellépését pedig az üzletember hosszú távon károsnak tartja, mert végső soron a láncokat a könynyen elérhető és olcsó import felé fordíthatja. – Márpedig, ha a magyar élelmiszer-termelés ilyen harcot akar, abba könnyen belebukhat – tette hozzá.

Az Éfosz ezzel együtt nemcsak a szakhivatalnál, hanem a hamarosan felálló új és az eddigi megnyilvánulások alapján nem éppen multibarát kormánynál is keresi igazát. Az új kabinetnek küldött állásfoglalásuk szerint az egész élelmiszer-gazdaság működésének élénkítő szerepét a feldolgozók helyett az elmúlt időben egyre inkább a forgalmazó szektor vette át, amely a gyakorlatban kevésbé bizonyult hatékonynak, és már eddig is jelentős torzulásokat okozott a termékláncon belüli jövedelemelosztásban. Véleményük szerint „elfogadhatatlan az az álláspont, amelynek értelmében alapvető érdek az alacsony élelmiszerár, amit a kereskedelmi láncok külföldön előállított termékek behozatalával és azoknak a hazai előállítású élelmiszerekétől eltérő árazási technikájával idéznek elő.

Ez a gyakorlat a fogyasztó szemléletét az ár-érték arányos szemlélettől a pusztán az árak alapján való döntéshozatal felé fordítja. Azonban meggyőződésünk szerint a fogyasztó a reális, a termelési költségekkel arányos árú, jó minőségű, biztonságos élelmiszerhez való hozzájutásban érdekelt, amelylyel a hazai munkahelyek megtartását is elősegíti. A fenntartható élelmiszer-termelő rendszerek, úgy helyi, mint regionális szinten, egyre inkább az eladóhelyhez közeli élelmiszer-előállítás révén hozzák közelebb a termelőket és feldolgozókat a fogyasztókhoz.”

Le a polcpénzzel!

Font Sándor, az új parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke a köztévé péntek reggeli műsorában az akár az önellátásig is eljutó helyi értékesítési rendszer jövőbeli támogatását és minden korábbinál hatékonyabb jogszabályi, ellenőrzési és gazdasági szabályozási fellépést ígért az élelmiszer-forgalmat ma uraló kereskedőláncok ellen. Ezzel tökéletesen rímel az egyelőre még nem hivatalos agrár- és vidékfejlesztési kormányprogram idevonatkozó kitétele.

„A jogi keretek szigorításával és a szankciók mértékének növelésével visszaszorítjuk az áruházláncok önköltség alatti áron történő élelmiszerértékesítési gyakorlatát, valamint megszüntetjük a »polcpénz« jelenlegi »multiadó« jellegét. Az élelmiszer-biztonság és a helyi élelmiszerpiacok védelme érdekében jelentősen megerősítjük a minőség-ellenőrzés és a fogyasztóvédelem hazai intézményrendszerét, valamint működésének törvényi, intézményi és költségvetési kereteit.”

Ezen túl „az élelmiszerlánc lerövidítése érdekében gyors ütemben fejlesztjük a helyi piacokat, segítjük a termelői-fogyasztói közösségek létrehozását. Megteremtjük a jelenleginél lényegesen jobban működő helyi feldolgozás és értékesítés, valamint a helyi termékek, hungarikumok márkázásának és piacra vitelének törvényi és költségvetési kereteit”.