Mi az SPS modell közérthetően?

Az SPS modell egyrészt egy támogatási rendszer neve, és egy új támogatási modell megállapításának a módszere, amelyet pénzben (Euroban, vagy Ft-ban) határozunk meg, másrészt a gazdálkodással, és a földhasználattal, sőt a társadalmi viszonyokkal is összefüggő eljárásrend.

Lehetne ennél közérthetőbben meghatározni az SPS-t?

Megpróbálom. Döntő mértékben a termeléstől független összevont terület alapú támogatás. Megjegyzem, hogy a SAPS rendszerben is termeléstől független támogatások kerülnek kifizetésre (a hektáronkénti fajlagos kifizetés egységes top up nélkül). Mivel (az SPS rendszerben) önkényesen megválasztott referencia időpontra vonatkozik az önkényesen meghatározott kiegészítő támogatás, a mesterségesen kreált érték tulajdonképpen a földhasználati és egyéb állatprémiumok összevont támogatási összege egységnyi földterületre vetítve.

A támogatási jogosultság vagyoni értékű jog, ami az összes támogatásra jogosult terület átalánytámogatásából és a referencia-időszakra vonatkozó kiegészítő támogatásból áll. Így a kiegészítő támogatás jogosultja a referencia-időszak földhasználója, az átalánytámogatás jogosultja az a gazda, aki az SPS bevezetésének évében művelte/műveli a földet. Érvényesítése legfeljebb csak akkora területre történhet, amekkorát a földhasználó az SPS bevezetésének évében ténylegesen használ.

Ön az SPS nevű támogatási modell esetében milyen társadalmi viszonylatra gondol?

Ma a világ több országában az úgynevezett válság kezelésére kialakított ország-, vagy regionális programok legfontosabb része a pénzügyi rend helyreállítása és vele együtt a munkanélküliség növekedési ütemének megállítása, esetleg a csökkentése. Véleményem szerint Magyarországon is ez lenne a legfontosabb politikai és kormányzati feladat.

Magyarországon a munkanélküliség csökkentésének egyik lehetséges (vidéken meghatározó, szinte egyedüli lehetőség) és hatásos formája a földtulajdonra alapozott, elsősorban a saját föld használatára épülő termelő tevékenység. A földtulajdon bérleti megállapodások rendszerében működik, és ma még számtalan munkanélküli földtulajdonos él. Ha a helyzet nem javul, akkor a munkanélkülivé vált emberek, a tulajdonukat képező földet kényszerből értékesítik, hogy megélhessenek. Ehhez nyújtana ösztönzőt az SPS bevezetésével a vagyonértékű jog alkalmazása (a bérleti szerződés lejárta után a támogatási jogosultság a korábbi földhasználót, azaz bérlőt illeti meg és nem a földtulajdonost. Támogatási jogosultság nélkül a föld piaci ára csökken, vagyis kétféle földár alakulna ki.

A mai helyzetben még egyszerűbb, könnyebb a még meglevő földtulajdont működésbe hozni, mert „csak”a tevékenység forgótőke (input) beszerzését kell megfinanszírozni, ugyanis az értékesebb, magasabb költséget jelentő földtőke a természetes személyek számára adott. Nem adnék annak a személynek szociális segélyt, akinek földtulajdona van, s nem tesz kísérletet annak hasznosítására, csak bérbe adja földjét. Ez lenne a másik ösztönző a saját földtulajdon megművelésére (ma bármilyen szolgáltatás megvásárolható a piacon).

A megállapítás reálisnak tűnik, de a „földhasználaton keresztül” hogyan vezet az út az SPS bevezetését támogató, vagy elvető véleményhez?

A földtulajdonnal rendelkező magánszemély, illetve természetes személy számára a földhaszonbérlet már korlátozó tényező, de ennél – véleményem szerint – nagyobb korlátnak minősül az SPS-nek nevezett mesterségesen egyes lobbicsoportok számára kreált, vagyoni értékű jognak tekinthető kiegészítő támogatási jogosultság a földtulajdonnal rendelkező személyek terhére, ha a földet nem a tulajdonos használja vagy nem használta a referencia-időszakban (2006).

Véleményem szerint az SPS bevezetése a földtulajdonnal hasonló erejű rendelkezési jogot adna a korábbi és jelenlegi földhasználónak, amely a földtulajdon használatában egyértelmű korlátot jelent a tulajdonos terhére. Az SPS, mint „teher” nem ad lehetőséget a földtulajdonos részére a tulajdon korlátlan, szabad hasznosítására, legyen szó saját földhasználatról vagy földértékesítésről.

Mi lenne az Ön javaslata azok részére, akik az SPS bevezetését támogatják?

A mezőgazdasági vállalkozások azon köre, akik támogatják az SPS támogatási rendszer bevezetését más, tisztességes úton is megoldhatják földhasználati igényüket. Ehhez nem kell a korábbi és jelenlegi földhasználók számára bevezetendő vagyoni értékű joggal korlátozni a tulajdonost jövőbeni döntéseiben.

A tulajdonosok, mint természetes személyek, vásároljanak földet, mert most is van rá lehetőség. A 2004 évi földtörvény a természetes személyek földtulajdon szerzését nem csak szabályozza, (300 ha vagy 6000 AK) de támogatja is. A jelenlegi tulajdonosoknak azonos esélyt kell adni a földtulajdon szerzésében.

Ezek után ezt a földterületet adják bérbe annak a - infrastrukturális feltételekkel is rendelkező- vállalkozásnak, amelyeknek szintén Ők a tulajdonosai.

Ebben az esetben, - ha támogatják az SPS módszer bevezetését- a saját tulajdonukra helyeznek terheket és korlátokat, és nem más tulajdonát terhelik pl. vagyoni értékű joggal.

Ma határozott véleménykülönbség van a különböző társadalmi szervezetek pl. szakmai érdekképviseletek között az SPS támogatási rendszer bevezetésével kapcsolatban. Erről mi az Ön véleménye?

A kérdéssel kapcsolatban a véleményemet három pontban tudom összefoglalni:

1.) Véleményem szerint a Magyar Agrárkamara az SPS támogatási rendszer melletti döntésével átlépett egy határvonalat, amelyet a köztestületi jogállás miatt nem tehetett volna meg.

A Polgári Törvénykönyv a köztestületi jogállás egyik fő erejét úgy határozza meg, hogy a kamara „a tagsághoz, illetve a tagsága által végzett tevékenységekhez kapcsolódó, közfeladatot lát el.” A Gazdasági Kamarákról szóló törvény pedig úgy rendelkezik, hogy a kamara érdekképviseletet – szakmai, munkaadói, és munkavállalói – nem láthat el.

Az „érdekképviseleti jogállás” viszont lehetővé tesz az SPS-sel kapcsolatos bármilyen értelmű véleménynyilvánítást.

2.) Napjainkban a kamarai tagok többsége olyan földtulajdonos, akik bérlet formájában hasznosítják a földtulajdonukat, és számarányukat illetően többségben vannak.

Ez a megállapítás a Budapesti Agrárkamarán kívül, több területi kamarára is igaz.

A helyzet furcsasága az, hogy a kamarai tagság egy része, az un. nagy gazdaságok képviselői, – akik egyébként számarányukat tekintve kisebbségben vannak – akarják a kamarai tagok másik részének, a kisgazdaságok tulajdonosainak – akik számukat illetően többségben vannak – a földtulajdon használatát az SPS bevezetésével korlátozni.

Egyesek nem értik, hogy ezek után miért csökken a kamarai tagok száma.

3.) Amikor a küldöttgyűlés az SPS bevezetése mellet döntött – véleményem szerint – a többség nem ismerte az SPS modell meghatározásának lényegét, és bevezetésének következményeit.

A Magyar Agrárkamara érdekvédő szervezetekkel együtt tüntetni készül az Alkotmány Bíróság ellen, az SPS bevezetése érdekében. Ez a közös fellépés kinek lesz jó?

Véleményem szerint senkinek. A Magyar Agrárkamara Ügyvezető Elnöksége pedig ezzel a döntéssel a kamara alatt vágja a fát kettő oldalról is. Egyik oldalon az Alkotmánybíróság „munkarendje” elleni tiltakozás sérti a kamara tagságának azon részét, amely az SPS bevezetésével nem érthet egyet, mert az érdekeit sérti.
Erről a döntésről őket senki nem kérdezte meg. Területi kamaránként maximum 10-15 tag érdeke lehet az SPS bevezetése. Másik oldalon Európában nem szokás tüntetni és beavatkozni az Alkotmánybíróság munkájába, mert ez a köztestületi jogállás sok-sok lehetősége közé már nem fér be.

A kamarát törvény hozza létre. Ez alapján nincs, és nem lehet sem baloldali, sem jobboldali köztestületet alapítani, és fenntartani.

Véleményem szerint Magyarországon a legnehezebb társadalmi feladat a köztestületi jogállás sajátosságaink a betartásával az érdekérvényesítő munka. Az érdekérvényesítő munkába kevés hiba csúszhat be, vagyis olyan nem fordulhat elő, hogy fél év alatt három komoly szereptévesztésbe sodródik egy köztestület.

Melyik az a három terület, amit Ön hibának nevez?

Véleményem szerint sem az SPS modell mellett, sem az Etikai Kódex elkészítésében, sem pedig az Alkotmány Bíróság „munkarendje” elleni fellépésben – a köztestületi jogállásból adódóan – a kamarának nem kellett volna ebben a formában véleményt nyilvánítani.

Ezt a véleményemet elmondtam a Magyar Agrárkamara legutolsó elnökségi ülésén is, és egyben kértem, hogy gondoljuk végig, hogy a jármű, amelyben utazunk, megfelel-e az új gazdasági és társadalmi környezet „közlekedési szabályainak”.

Ma olyan járműben utazunk, amelyen nagyobb a visszapillantó tükör, mint a szélvédő. Én olyan járműben szívesebben utaznék, amelyen széles, és jó kilátást biztosító szélvédő van, és elég a normál méretű visszapillantó tükör is.

Ha a köztestületi jogállás „használati utasítását” nem tanuljuk meg, akkor nem vesznek komolyan bennünket, ha pedig a munkánkról a vélemény a Gazdasági Kamarákról szóló törvény módosításában kerül kifejezésre, akkor az a Magyar Agrárkamara szerepét és autonómiáját emelni és növelni nem fogja.

Az SPS modell bevezetése, vagy a régi modell további alkalmazása lenne az agráriumban működő vállalkozások legnagyobb problémája?

Egyértelművé vált, hogy Magyarországon a mezőgazdasági vállalkozások támogatásának más forrásai nincsenek és 2013-ig nem is lesznek újabbak.

Ezeknek a támogatási formáknak az igénylését megtanultuk, és most már kezdjük elhinni azt, hogy a fejlesztési elképzeléseinknek, még az állattenyésztést érintő fejlesztések egy részének is (pl. sertéstartás), ez az egyedüli forrása.

Ha a támogatások igénylésének és a folyósításának rendszerében csak átmeneti zavar alakul ki, az a mezőgazdasági vállalkozások nagy részében olyan mértékű likviditási zavart okozhat, amely végzetes lehet.

Az SPS modell bevezetése – elsősorban a gazdasági és társadalmi hatáselemzés elmaradása miatt – a legnagyobb problémák egyike lenne. Tudjuk, hogy az Európa Uniótól támogatást csak felkészült, rendezett állapotra lehet igényelni.

Minden évben különböző okokból (pl. „elművelés”) rákényszerülünk, hogy a blokkon belüli szomszédos gazdákkal az egyeztetéseket elvégezzük. Ha ezt nem tesszük meg, nincs kompromisszum a szomszédok között, akkor felfüggesztik a kifizetést, vagy a támogatásokat arányosan csökkentik.

Mivel az SPS nevű modell nem ismert, nem ismertették meg az érintettekkel, azaz a földtulajdonosokkal és a földbérlőkkel, legfeljebb hallottak már róla. Így véleményem szerint már a jelenlegi földhaszonbérleti rendszer is – a tulajdonosok indokolt, vagy indokolatlan felmondásával – minimum rendezetlenné válhat. Ha pedig rendezetlen állapot alakul ki, akkor nagy támogatási összegeket az érintettek nem kaphatnak meg, és azok az EurópaiUnió közös kasszájában maradnak.

Az SPS modell mellett a vállalkozások legnagyobb gondja a likviditás fenntartása. Hitelt nem vagy nagyon nehezen kapnak, az előállított termékeket alacsony áron lehet étékesíteni, viszont az adósságszolgálati kötelezettségeket teljesíteni kell(ene).

Ekkora veszélyben az elmúlt 18 évben a vállalkozás, illetve a vállalkozó tulajdona még nem volt. Az elmúlt 5-6 év agrárstratégiájának hiánya, illetve az ad hoc átláthatatlan „tűzoltó munka” felhalmozódott rossz döntései most halmozottan jelentkeznek. A válság kezelésére hozott sok rossz döntés közül most csak egyet emelek ki. A magyar tulajdonban működő kereskedelmi bank hiánya (pl. Konzum Bank Rt-t 2004-ben erőszakkal eladták). Hiába van most pl. a Magyar Fejlesztési Banknak 40-50 milliárd forintja a mezőgazdaság hitelezésére, ha a kereskedelmi bankoknak a mezőgazdasági vállalkozások hitelezése nem éri meg, ezért MFB forrás továbbhitelezése hiányában kevesen élhetnek e lehetőséggel.

Úgy látom, hogy jelenlegi helyzetben a kereskedelmi bankoknak most jobban megéri a magyar költségvetés hiányát finanszírozni, mint a mezőgazdasági, illetve a magyar vállalkozások pénzügyi helyzetén javítani.

Ilyen helyzetben mi a megoldás?

Én csak a saját döntésemet tudom az olvasókkal ismertetni. Az én módszerem neve a „Münchausen” báró módszer. Ez azt jelenti, hogy a saját hajamnál fogva tudom magamat ebből a helyzetből kiemelni. A feladat nehéz. Az egyéni válságkezelés kiegészítő része a „tiszta lap”állapot kialakítása, ha a magyar agrárpolitika nem változik. Eddigi vállalat vezetői és tulajdonosi tapasztalatom alapján állítom, hogy egy bizonyos idő eltelte után a vállalkozásban un. „tiszta lap” helyzetet kell kialakítani. Ennek most véleményem szerint Magyarországon eljött az ideje. Az én felfogásomban, a „tiszta lap” módszert a legrövidebb időn belül ki kell alakítani, akár a tulajdon (pl. épület, vagy föld) értékesítése árán is. A „tiszta lap” módszer egyedüli célja: a vállalkozást a legrövidebb időn belül mindenféle hiteltől, de leginkább a devizahitelektől mentesíteni kell.

A beruházási döntéseinkben óvatosnak kell lenni. Csak olyan döntést szabad hozni, amelynek fizetési kötelezettsége (tőke és kamat) 2013-ig lezárul. Ugyanis 2013-ig számolhatunk a jelenlegi európai uniós agrárstratégia érvényesülésével, akár lesz SPS, akár nem.

Ezek után már azt kell megkérdeznem, hogy Ön szerint mi a mezőgazdaság?

Ha a tisztelt olvasó a sok évtizeden keresztül megszokott definíciót várja, akkor most nem azt kapja tőlem. Véleményem szerint ma a mezőgazdaság: bátrak sportja,  a spekulánsok területe, észjáték és az időzítés művészete.

A Budapesti Agrárkamara elnöke, Dr. Rózsás Attila - Lesz beleszólásunk az agrárium hatalmi erővel kijelölt támogatási módszerébe?!