Évekre felosztották a lisztpiacot a legnagyobb hazai malomipari vállalkozások, a versenyhivatal az élelmiszeripar történetének legnagyobb büntetését szabta ki rájuk. A legnagyobb büntetés 800 millió forint, kilenc cég százmilliót meghaladó bírságot fizethet.

Ezen közben adataink és bizonyítékaink vannak arra, hogy a magyar élelmiszerbiztonsági ellenőrzés hogyan próbált üzleti érdekre hivatkozva adatokat visszatartani: - Jó sok hetes késéssel tették közzé a Cerbonás DON toxinos durum búza malomipari eredetét, miközben mi már régen a RASFF rendszerben angolul értesülhettünk a "balhéról".

Akkor még nem sejtettük, mekkora a baj. Szinte tragikomikusnak éreztük a nagy titkolódzást...

Csak kérdezzék meg az akkori MgSzH központi laborvezetőjét, úgy is mindent tagadni fog... Vagy Süth Miklós nagyhatalmú államtitkár elvtársat, aki elrendelte a hír visszatartását. Be fogja perelni Önöket... És fordulhatnak akárkihez, a maffia hallgatásra ítéli. A maffia már csak ilyen.

Részletek az GVH - MTI - index.hu friss híreiből:

Tizenhat malomipari vállalkozásnak összesen 2,29 milliárd forintnyi bírságot kell fizetnie a versenyhivatal versenytanácsának csütörtöki döntése értelmében. A cégek a határozat szerint 2005 februárjától éveken át – több mint tíz társaság egészen 2008 áprilisáig – összehangolták üzletpolitikájukat.

Megállapodtak a beszerzési és értékesítési áraik mellett egymás piacainak meg nem támadásáról is, vagyis a piac felosztásában. Az eljárás összesen 25 vállalkozással szemben indult, nyolc céget felmentettek, mert a GVH "nem találta bizonyíthatónak a versenykorlátozó megállapodásokban való részvételüket". A tizenhét kartellezőből egy cég a versenyhivatallal való együttműködés miatt, az úgynevezett engedékenységi politika keretében mentesült a bírság megfizetése alól.

A versenytanács döntése értelmében,a legnagyobb bírságot, 800 millió forintot, a Pannonmillnek kell fizetnie. A Gyermely Zrt. 250 millió, míg a Diamant Kft. 200 milliós bírságot kapott, további hat cégnek kell több mint 100 millió forintot fizetnie. Közülük a Sikér Zrt. 190 milliót, a Szatmári Malom 180 milliót, a Hajdúsági Gabonaipari Zrt. 145 milliót köteles fizetnie (a másik végletet az 1,3 millióra bírságolt Mária Malom jelenti).

Szintén százmilliónál többre, 145 millióra büntették a csődközeli helyzetét éppen a versenytanácsi tárgyaláson bejelentő székesfehérvári Cerbona Zrt., amelynek egyik volt munkatársa tette a vizsgálatot elindító bejelentést. Az ügyben később védett tanúként is meghallgatott korábbi dolgozó az Indexnek részletesen is beszámolt a piacfelosztás részleteirúl, arról, hogyan és milyen körülmények között zajlottak a titkos tárgyalások, és milyen területekre terjedt ki a cégek megállapodása.

A 2,3 milliárdos büntetés az egyik legnagyobb kartellbírság, amit a Versenyhivatal valaha kivetett. (..)

A versenyhatóság közleménye szerint a jogsértő piacfelosztásban és árpolitika-összehangolásban résztvevő tizenhét cég többsége 2005 februárja és 2008 áprilisa között folyamatosan részt vett a kartelltárgyalásokon. Öt vállalkozás – a már felszámolás alatt álló Cornexi, a Budai Malomipari Kft., a Ga-Bo Élelmiszeripari Kft., a Lamepé Kft. és a Mária-Malom Kft. – viszont csak néha, volt olyan cég is, amely csak egyszer vett részt ilyen egyeztetésen.

A versenyhivatal versenytanácsának határozata szerint "a kartellben meghatározó szereplők voltak az országos szinten is jelentős malmok, a megállapodás fő irányát elsősorban a közöttük létrejött megállapodás jelenthette". Az egyeztetések elsősorban a malmi búzaőrlemények, a liszt és a korpa áráról, annak esetleges emeléséről és az áremelés végrehajtásáról (módjáról, időzítéséről) folytak. Egyebek mellett arról állapodtak meg egy-egy ilyen tanácskozáson a cégek, hogy emelik-e, hány forinttal és mikortól a liszt – a finomliszt, illetve ahhoz igazodóan egyéb liszttípusok – árát.

A vizsgálat azt is feltárta: a megbeszélések során a malmok a „status quo”-ra hivatkoztak, ami egymás piacának meg nem támadását, a fennálló vevői kapcsolatok (vagyis hogy mely vevő mely malomhoz tartozik) tiszteletben tartását jelentette.

A mostani ügy nem volt előzmény nélküli: a versenyhivatal már 2004-ben büntetést rótt ki a finomliszt minimálárának meghatározásáról, illetve egymás piacainak meg nem támadásáról kötött megállapodás miatt a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és ‑Kereskedők Szövetségére, illetve tizenkét piaci szereplőre. A mostani bírság kiszabásánál azt is figyelembe vette a GVH, hogy a vállalkozások az egységes és folytatólagos, összetett jogsértést hosszú időn keresztül, Magyarország teljes területét lefedve folytatták.

Évekre felosztották a lisztpiacot

A Gazdasági Versenyhivatal még 2008 nyarán indított eljárást tizenegy hazai malomipari cég ellen. A kartellt bejelentős volt munkavállaló szerint a társaságok egyeztettek arról is, hogy létrehoznak egy pénzügyi alapot a külföldi cégek, illetve az olcsóbb szlovák liszt magyarországi piacról való kiszorítására.

A vizsgálat elindításakor a versenyhivatal azt is közölte: a rendelkezésére álló információk szerint az eljárás alá vont vállalkozások 2004-től 2008-ig folytattak piacfelosztó tárgyalásokat, kötöttek két- és többoldalú megállapodásokat a magyarországi lisztpiac felosztásról. A GVH csaknem kétéves vizsgálata után a versenytanács október elején tatrotta első ülését az ügyben. 

Eddiig a hír. Most talán összeérnek a szálak. Most talán világossá válik, hogy miért volt érinthetetlen a gabonaipar stratégiai fontosságú ágazata. Miért voltak az árak érthetetlenül hamisak. Miért lett a búzát ma már keveset látott kenyér ára annyi, amennyi....

Persze, az élelmiszebiztonsági hivataloknak volt fontosabb dolga évekig. Itt olvashat róla teljes adatelemzést:

Hogyan védi a MAGYART az ÁLLAMI élelmiszerbiztonság?

Arról azonban most sem beszél még senki, hogy a felvásárlói kartellárak miatt hány falusi gazda jutott csődbe...