Határidőre, pont egy évvel az Élelmiszer Termékpálya Kódex körüli tárgyalások megkezdése után a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) vizsgálati szakban, végzéssel megszüntette az Élelmiszer Termékpálya Kódexet aláíró szervezetek ellen indított eljárását, mondván: a kódex mára kiüresedett, illetve eleve nem is léphetett volna hatályba. 

A gyakrolatilag az élelmiszerkódex nekrológjaként is értékelhető GVH-végzésből kiderül a kódex eredendő joghibája abból fakadt, hogy az álíró kilenc, élelmiszer termékpálya  - előállítás, feldolgozás,kereskedelemben - érdekelt szervezetek nem rendelkeztek a tagjaiktól olyan felhatalmazással, hogy azok a nevükben aláírhattak volna ilyen tartalmú nyilatkozatot. 

A GVH végzése megállapítja: a Kódex ilyenformán nem volt alkalmas a piaci verseny korlátozására, és mivel nem lépett hatályba - az aláírók felfüggesztették a végrehajtást, majd a kereskedők felmondták az egyezményt - érzékelhető hatást sem fejtett ki a piacon.

Mint ismeretes a kilenc, élelmiszer termékpálya  - előállítás, feldolgozás,kereskedelemben - érdekelt szervezet idén áprilisban írta alá az Földművelésügyi Minisztérium ösztökélésére a közös etikai kódexüket.

Bár az FVM ez ügyben korábban egyeztetett a GVH-val, azonban a Versenyhatóság állítása szerint a végül aláírt változatot nem már nem látták, és abba bekerült több, versenyjogilag jócskán aggályos elem. A GVH így nem sokkal az aláírás után eljárást indított az aláírókkal szemben. A GVH a Kódex öt olyan pontját azonosította, amelyek a versenytörvénybe ütközhetnek, minthogy versenykorlátozó célúnak minősülhetnek, ezek:

1.) A GVH szerint az árversenyt korlátozhatta volna, ha a termékpálya vállalkozásai nem forgalmaznak saját üzletben előállított terméket önköltségi ár alatt, nem forgalmaznak szezonterméket akciós áron az adott termék hazai értékesítési szezonjának kezdetén. 

2.) A Kódex szerint a termékpálya vállalkozásai a kiemelt jelentőségű hazai termékek körét illetően külföldről származó termékekkel csak a választékot bővítették volna, ám a GVH szerint ez az erősebb versenyre serkentő alacsony árú importot korlátozhatja, így a GVH valószínűsítette, hogy benne rejlik a versenykorlátozás lehetősége.

3.) A termékpálya élelmiszerforgalmazással foglalkozó vállalkozásai (kereskedők) vállalták, hogy az élelmiszerválasztékának kiemelt jelentőségű hazai termékekből álló hányada eléri az elsődleges és másodlagos kihelyezések polcfelületei alapján mérhető 80%-ot - ám a GVH egyértelműen az importot diszkrimináló szabály, így alkalmas a verseny korlátozására.

4.) Hasonlóan ehhez a Kódex élelmiszer-előállító aláírói vállalták, hogy árletörési céllal nem importálnak kiemelt jelentőségű hazai termékek körébe tartozó mezőgazdasági alapanyagot - ugyancsak korlátozza a beszállítók közötti árversenyt.

5.) A vállalkozások a kiemelt jelentőségű hazai termékek körében exportra csak a hazai piacon nem értékesíthető többletmennyiséget értékesítik, árfelhajtási céllal pedig nem exportálnak e körbe tartozó mezőgazdasági alapanyagot. A GVH erről valószínűsítette, hogy benne rejlik a piacok felosztásának a lehetősége. Ha egy piacon  - bármilyen okból - alacsony felvásárlási árak alakulnak ki, a termelők érdekeltek lehetnek a más földrajzi piacokon való termék elhelyezésben, ha azzal többlet jövedelemre tehetnek szert. A magasabb árú értékesítési lehetőségek keresése ebből következően racionális termelői viselkedés, az ezt megakadályozni óhajtó - „árfelhajtási célú” export meggátolása - önmagában is korlátozza a termelők azon lehetőségét, hogy kihasználhassák az egyes földrajzi piacok közötti áreltéréseket.

A GVH ezen felül még 5 másik pontról feltételezte, hogy piackorlátozó hatása lehet.

A GVH végzés leszögezi: a Versenytörvény határozottan tiltja olyan megállapodások megkötését, amelyek célja a vételi vagy eladási árak meghatározása, az előállítás vagy a forgalmazás korlátozása, a beszerzési források felosztása, a piac felosztása, a piacra lépés akadályozása, vagy az üzletfelek megkülönböztetése.

Törvény szerint ezekben az esetekben már a szándék kinyilvánítása is elegendő a jogsértéshez, nem kell, hogy a versenyjogsértő megállapodást a vállalkozások a gyakorlatban is alkalmazzák, ugyanakkor az is vizsgálandó, hogy a versenyhatás érzékelhető-e. (Mivel a megállapodás – tekintettel arra, hogy a kifogásolt pontok nagyobb része az import termékek piacra jutását nehezítette volna – jellegéből fakadóan alkalmas lehetett volna arra, hogy az EU tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja, emiatt nemcsak a magyar, hanem a közösségi versenyjogi szabályok alapján is vizsgálatot indított a GVH.)

Azonban a vizsgálat során alapvetően megváltozott a helyzet: kiderült például, hogy az aláíró szervezetek nem bírtak a tagjaiktól olyan felhatalmazással, hogy azok egyetértenének a Kódex rendelkezéseivel, így az aláírók az egyesülési törvény szerint tagságukat nem képviselhették, nevükben kötelezettséget nem vállalhattak. Így a Kódex a gyakorlatban nem is valósulhatott volna meg, különösen, hogy az aláíró szervezetek a Kódex hatályba lépése, azaz 2009. július 1-e után úgy nyilatkoztak, hogy nem alkalmazzák a Kódexet, vagy felfüggesztik az alkalmazását a GVH döntéséig, majd később az aláírók azt is kinyilvánították, hogy a Kódex csak akkor él, ha megvalósításában valamennyi érintett részt vesz.

Csakhogy nem sokkal ezután a kiskereskedőket képviselő szervezetek az időközben expressz-gyorsasággal megszavazott (majd Sólyom László által ugyanilyen gyorsan megfontolásra visszaküldött)  élelmiszer termékpálya törvényre hivatkozva végérvényesen elálltak a Kódex alkalmazásától, így a megállapodás nem lépett hatályba, rendelkezéseinek alkalmazására nem került sor.

Ilyenformán a Kódex a jövőben sem kerülhet bevezetésre, hiszen alkalmazásától a kiskereskedelmi érdekképviseletek (Országos Kereskedelmi Szövetség OKSZ) végérvényesen elálltak.

A versenyhatóság szerint jogsértés a Kódex kiüresedése miatt nem valósult meg, az eljárás folytatására, a GVH további beavatkozására ezért nincsen szükség, így a GVH az eljárást végzéssel megszüntette

(Népszabadság On-line)