|
Génerózió (2), hungarikum (14), Importellenőrzés (16), DON toxin (1), Szermaradvány (2), riasztások (2), Génmódosított növény (1), cukorbetegség (1), Ásványi só (18), mentális hatás (1), Agrártámogatás (24), Élelmiszer kartell (28), SPS (1), RASFF (5), etikai kódex (5), szakmai napok (1), Foodcommunicatio (1), Márkavédelem (8), E számok (9), bio (10), global (1)
Google like:
|
| |
| Bioflavonoid |
| 2009. november 14. - 0 hozzászólás |
| Keresőszavak: immunrendszer, Vitamin |
 |
| Szent-Györgyi Albert, a C vitamin felfedezője a zöldpeprika vizsgálatával jutott el oda, hogy jó ízén kívül milyen értékes anyagokat tartalmaz... Az eredményét azóta ismerjük: a C vitamint. |
 |
Mivel az aszkorbinsavat korábban az állatok mellékveséjéből választották ki, ezért Szent-Györgyi és munkatársai növényi források után kutattak. Szerteágazó kutatásaikból adódott, hogy a paprika aszkorbinsav-tartalmát is bevizsgálják. A kísérletek eredményeképpen Szent-Györgyi meglepődve tapasztalta, hogy az általa oly kevésre értékelt zöldpaprika milyen gazdag aszkorbinsavban, azaz C-vitaminban. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a C-vitamin egyik leggazdagabb forrása a zöldpaprika húsa, amelynek 100 grammja 150 mg C-vitamint tartalmaz. A későbbiekben a paprika karotintartalmát is kimutatták, ami 100 grammra számítva megközelítőleg 0,5 mg.
További vizsgálataik során az is kiderült, hogy a tiszta formában előállított aszkorbinsav kevésbé hatásos a mellette található „kísérőanyagok” nélkül. A kutatások – mint utóbb kiderült – egy flavonoidszármazékra utaltak, amely fokozottan csökkentette a vörösvértestek hajszálereken történő átjárhatóságát, permeabilitását. Az új anyag erőteljesen fokozta a C-vitamin hatását a vérzékenység gyógyításában. Ezzel együtt megszületett az újabb vitamin, amely a permeabilitás (a véredény áteresztőképessége) első betűjéről kapta a P-vitamin nevet. Azóta büszkélkedhetünk a „magyar vitaminok” elnevezéssel.
Az 1930-as években dr. Bencsáth Aladár kutatóorvos és tanár is tagja volt annak a tudós csoportnak, amely a P-vitamint felfedezte. Visszaemlékezései szerint nagyszerű kutatókollektíva alakult ki Szegeden, és nagyon jó együttműködés fejlődött ki a belklinika és a biokémiai intézet között.
Mik a bioflavonoidok?
A bioflavonoidok a definíció szerint olyan színes vegyületek csoportjába tartoznak, amelyek megtalálhatók sok gyümölcsben és jó néhány zöldségfélében, valamint lényeges szerepet játszanak a C-vitamin felszívódásában és annak a szervezetben történő feldolgozásában.
Ezek az anyagok valójában nem is vitaminok, csak Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezéséért orvosi Nobel-díjban részesült hazánkfia nevezte el őket annak idején az erek áteresztőképességére (permeabilitására) utalva P-vitaminnak (antipermeabilitás-vitaminnak).
Ő tulajdonképpen a C-vitamin felfedezése során mintegy melléktermékként bukkant rá a bioflavonoidokra. Egyik barátjának fogínyvérzése volt, és ennek gyógyítására tisztítatlan C-vitamint adott neki, amitől a vérzés hamarosan el is múlt. Később a barát ínyvérzése újra visszatért, amire Szent-Györgyi ismét C-vitaminnal próbálkozott, amely akkortájt már tisztított formában is rendelkezésre állt. A C-vitamin e formájától még erőteljesebb hatásra számított, ami azonban meglepetésére nem következett be, ellenkezőleg: a beteg ínye változatlanul tovább vérzett.
Szent-Györgyi ekkor újra megvizsgálta az először használt készítményt, és megállapította, hogy a vérzésgátló hatásért egy szennyeződésnek tartott anyag felelős. Mivel ez a vegyileg akkor még nem azonosított tényező csökkentette a vérerek áteresztőképességét (antipermeabilitás hatás), ezért P-vitaminnak nevezte el.
Vegyileg a bioflavonoidokat a harmincas években azonosították, és mintegy három évtizedig sikeresen alkalmazták is a gyógyszeres terápiában, elsősorban a hajszálerek védelme céljából, mígnem 1968-ban az amerikai gyógyszerellenőrző hatóság, az FDA eltávolította őket a piacról, önkényesen kijelentvén, hogy „ezek az emberben nem hatásosak semmilyen kórkép esetén sem”.
Ennek következtében az orvosok nem írtak fel többé bioflavonoidokat, ami persze a nagyközönséget nem akadályozta meg abban, hogy a természetes táplálkozást támogató szaküzletekből továbbra is beszerezzék azokat. A bioflavonoidokat többnyire csak „cseles úton” lehetett forgalmazni olyan kombinált készítményeken keresztül, amelyekben ezek a C-vitaminhoz kötötten voltak jelen.
A kilencvenes évek derekán viszont újra feltámadt az érdeklődés a bioflavonoidok iránt. A gyógyszerkutatás egyik vezető világlapja, a Trends in Pharmacological Sciences akkor ezt írta: „A természetben előforduló flavonoidoknak hatékony allergiaellenes (antiallergiás), gyulladáscsökkentő és vírusellenes tulajdonságaik vannak. Mivel ezek az anyagok általában a normál étrend részét képezik, felvetődik a kérdés: vajon nem töltenek-e be olyan szerepet, amely módosítja a szervezet természetes biológiai anyagokra adott válaszát?” Erre a szemléletváltásra azért kerülhetett sor, mert a sommás ítéletek ellenére akadt néhány tudós, aki csak azért sem hagyott fel a flavonoidok tanulmányozásával. |
|
|
|
| Hozzászólások |
 |
|
|
Oszd meg a hírt másokkal is! |
|
|
|
| |
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
