A C-vitamin ellenállóvá teszi szervezetünket a fertőzésekkel szemben - és emellett még a fájdalmat is csillapítja bizonyos gyulladásos betegségeknél, például az ízületi gyulladás esetében. Mivel az emberi szervezet már több millió évvel ezelőtt elveszítette azon képességét, hogy e nélkülözhetetlen tápanyagot elő tudja állítani, nekünk kell bevinnünk, táplál­kozás útján.

Tartalmazzák-e ételeink valóban a szüksé­ges mennyiséget ebből a fontos vitaminból?

Nem valószínű. Bár a C-vitamin megtalálható a gyü­mölcsökben és a zöldségekben, a legtöbb ember nem fogyaszt annyit ezekből a táplálékokból, (mindennap legalább ötször ajánlott ennek a táplálékcsoportnak a fogyasztása) hogy fedezze a megfelelő mennyiséget. Illetve a másik ok a feldolgozás. A hámozás - mielőtt a zöldsé­geket konzerválnák, illetve lefagyasztanák - a C-vitamin-tartalom hatvan százalékát eltávolítja az adott növényből. A fagyasztás, bár jobb, mint ha hámozással is párosul, ugyancsak 25 százalékos C-vitamin-veszteséget okoz. Sajnos a főzésnek is hasonló a hatása. Mire egy tál főtt borsó az asz­talunkra kerül, akár friss volt, akár fagyasztott vagy konzervált, az eredeti C-vitamin-tartalmá­nak csak kis hányadát találhatjuk benne. A friss zöldségek pedig majdnem egész vitaminkészletü­ket elveszítik, ha néhány napon át szobahőmér­sékleten tároljuk őketA betakarítás ugyancsak drámaian csökkenti a C-vitamin mennyiségét a terményben.

Az alma két-három hónapos tárolása betakarítás után akár kétharmaddal redukálhatja a gyümölcs C-vi­tamin-tartalmát. 100 g friss burgonya ősszel még átlagosan 30 mg C-vitamint tartalmaz, míg ta­vasszal ez a mennyiség már csak 8 mg, és meglehet, hogy nyáron már nyomát sem találhatjuk C-vitaminnak Ezért olyan fontos, hogy táplálkozásunkat kiegészítsük a C-vitamin külön bevitelével. Ha így teszünk, biztosan egészségesebbnek érezzük majd magun­kat; kevésbé leszünk fáradékonyak, csökkentjük a rák, a szívbetegségek vagy az ízületi gyulladás ki­alakulásának kockázatát.

Természetes forrásai: zöldségfélében. répa, a petrezselyem, az édes paprika, a káposzta, a karfiol, a snidling, a karalábé, a narancsvelő, a citromvelő, a mustármag, a cékla, a papaya, a spenót, az eper és a vízitorma.

A minimálisan javasolt napi mennyiség C-vi­taminból szigorúan 60 mg. Ez a különösen ala­csony dózis arra elég, hogy megelőzzük a skorbutot - ami a C-vitamin hiánybetegsége, de kevés az egészség és a jó közérzet biztosítására. Ezt az alacsony dózist a II. világháború idején vezették be, hogy megelőzzék a katonák komoly hiánybe­tegségét. Azóta már tanulmányok százai mutat­ták be, hogy ha ezen a 60 mg-on felül jut a szer­vezet a vitaminhoz, úgy nagyon sok betegség tü­nete megelőzhető, kezelhető és csökkenthető. Erőteljes antioxidáns, amely megvédi a sejteket a szabad gyökök pusztító hatásától, illetve az oxidálódástól. Bizonyított, hogy a nagyobb mennyiségű C-vitaminbevitel, úgy 500 mg, vagy akár még több bevitele különösen, ha táplálékkiegészítésként történik, megelőzi a rák számos fajtájának, a szívbetegség, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a nátha vagy az influenza, a hályog, vagy akár az asztma és az allergia kialakulását. A kutatások azt is bebizonyították, hogy a C-vitamin az előbb felsorolt rendellenességek kialakulása után is jótékony hatással van a szervezetre.

Vannak olyan állatok, amelyek képesek szervezetükben előállítani a C-vitamint.

Az állatok jelentős hányada képes arra, hogy előállítsa a C-vitamint, de vannak, amelyek csak a tápanyaggal juthatnak hozzá - mint például a tengerimalac, a gyümölcsevő denevér vagy az ember. A legtöbb állat egy állandó szinten ter­meli a C-vitamint - 1,8 g és 13 g között napon­ta és ez a mennyiség stressz hatására növek­szik. Ez az állandó mennyiség jóval több a szük­séges 60 mg-nál. Akár azt is mondhatnánk, hogy biológiai értelemben a természet megrövidítette az emberi lényt a C-vitamin tekintetében, és ezt csak mesterséges pótlással ellensúlyozhatjuk.

Az 1960-as években Irwin Stone vegyész, a C-vitamin szakértőjének elmélete szerint az em­ber elődei, és az emberszabású főemlősök az evolúció során körülbelül 25 millió évvel ezelőtt veszítették el azon képességüket, hogy szerveze­tükben C-vitamint termeljenek. Következtetés­képpen a C-vitamint táplálkozás útján kell ma­gunkhoz vennünk. Az amerikai kardiológusok találkozóján ahol a megjelent or­vosok kétharmada állította, hogy alkalmazza az antioxidáns-pótlást. Sok táplálkozáskutató is ál­lást foglalt az antioxidáns-bevitel mellett - főleg C-vitamin formájában - állandó napi adagolás­ban.

Huszonöt éves kutatáson alapul Dr. Anthony J. Verlangieri, a University of Mississippi School of Pharmacy professzorának, az elmélete, aki szerint mindenkinek szüksége van antioxidáns-pótlásra, amibe beleérti a napi 4000 mg C- ! vitamin fogyasztását az étrenddel együttvéve. Egyetért azzal, hogy csak mítosz az az állítás, mi­szerint minden vitamint, amire csak szükségünk van, a táplálkozás útján magunkhoz vehetünk, és rámutat, hogy a C-vitamin-pótlás semmiféle mér­gezőhatással vagy mellékhatással nem jár. Sok táplálkozáskutató, ugyancsak az emelt C-vi­tamin-bevitelt javasolja a különböző betegségek kialakulásának megakadályozása érdekében.

Bár még mindig vannak olyanok, aki állítják, hogy a plusz C-vitamin semmit sem jelent, csak „drága" vizeletet, az ilyen hiedelmek ellentmon­danak a tudományos kutatásoknak. Való igaz, hogy a C-vitamin egy része kiválasztódik, de a ta­nulmányok azt is igazolni látszanak, hogy közben nagyon jó eséllyel véd a húgyutak, illetve a húgy­hólyag rákosodása ellen.

Semmilyen anyag nem szívódik fel 100 szá­zalékosan. Testünk táplálékunknak csak nagyon kis hányadát hasznosítja. Ugyanez a helyzet akkor is, ha nagy dózisban fo­gyasztjuk a C-vitamint; egy része a vizelettel tá­vozik szervezetünkből. Ezzel együtt az elfogyasz­tott 1000 mg C-vitaminból még mindig többet hasznosítunk, mint az ételünkkel elfogyasztott 10 mg-ból. A genetika és a környezet ugyancsak a C-vitamin kiegészítésének hasznosságát támasztja alá. Lehet azonban, hogy míg valaki kevesebb C-vitaminnal is képes elérni és megőrizni egészsé­gét, másnak nagyobb dózisra lehet szüksége