Kutatásában E. M. Carlisle vállalt úttörő szerepet: az 1970-es években elsőként bizonyította, hogy ez az elem részt vesz a kötő- és támasztószövetek struktúrájának kialakításában. 3-7 Egy 70 kg tömegű felnőtt szervezete mintegy 1,4 g szilíciumot tartalmaz, amelynek legnagyobb része az emberi kötőszövetben található.
Különösen sok szilíciumot tartalmaznak a csontok és a porcok, a bőr, a visszerek, a verőerek, a légcső, az inak, valamint a szem szaru- és ínhártyája. 1 Az életkor előrehaladásával főként a főverőér, a véredények és a bőr szilíciumtartalma csökken. Ezért különösen idősebb korban megfontolandó a szilíciumpótlás.
A szilíciumszükségletre vonatkozóan végzett vizsgálatok szerint a napi felvétel 20-40 mg közötti, és szoros korellációt mutat az étkezési szokásokkal. Finn felmérések szerint a táplálékkal felvett szilícium mennyisége napi 29 mg- ra tehető. Angliában Bowen 2 31 mg- ot, Japánban Teraoka 41 mg-ot javasol. Az Egyesült Államokban Kelsay kimutatta, hogy a rostszegény, főként állati eredetű élelmiszereket fogyasztók napi szilíciumfelvétele 21 mg, míg a rostban gazdag étrend átlagosan 46 mg szilíciumot tartalmaz.
Mindez nem meglepő, ha az élelmiszerek szilíciumtartalmára vonatkozó adatokat 12 vizsgáljuk. Eszerint a nővényi eredetű táplálkozás több szilícium felvételére vezet, mint az állati eredetű (1. táblázat). Hazánkban szilíciumellátottságra vonatkozó vizsgálatokat még nem végeztek, mindazonáltal a honi táplálkozási szokások figyelembevételével nem zárható ki a csökkent szilíciumfelvétel és a következményes szilíciumhiány. |
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
