... Balatonberény területe a régészeti feltárások tanúsága szerint
nagyjából 6.500 éve folyamatosan lakott. Már az újkőkor embere is
megfordult e vidéken, de vannak leletek a bronzkorból is. A rómaiak
nyomát is őrzi településünk: a Balaton medrében a híres régész, Rómer
Flóris római kutat és téglákat talált, valamint a község más részeiről
római sírok és pénzérmék kerültek elő.
A népvándorlás egymást követő kultúráinak jelenlétét bizonyítják azok
a temetők, melyekre szintén a község földjében bukkantak a kutatók. A
10. század legelején a Dunántúlt birtokba vevő magyar népesség szintén
lakóhelyéül választja a Balaton-part eme termékeny és biztonságos
részét. A település első okleveles említéseként sokáig a községet Bereyn
néven feltüntető, 1082-ből, Szent László korából való iratot
tekintették, ám erről kiderült, hogy hamisítvány. E feljegyzés tanúsága
szerint az itt élők fő bevételi forrása már ekkor is a szőlőművelés
volt.
Egy 1121-ből származó oklevél Buren néven emlékezik meg a községről,
majd az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben már a Fanch-Beren megjelölés
szerepel, amely a falu akkori urára, a Gordovai Fanch családra utal. 1536-ban
már a Fajsz-Berény néven jelenik meg a település egy adóösszeírásban. A
17. századi krónikás feljegyzése szerint a község Zankó Miklós
tulajdona, aki a Fanchok leányági leszármazottja volt.
1727-ben Berény a Hunyady család kezébe kerül, s a tulajdonosváltás
komoly fellődést hoz a falu számára. A Hunyadyak építik újjá barokk
stílusban a 14. századból származó templomot, s a 18. század első
tudományos igényű földrajzi leírásában (notitia Hungariae Novae) Bél
Mátyás már egy főleg szőlészetből és halászatból élő, virágzó
településről tudósít...
Tovább Balatonberény honlapjára <<<-
|