Fegyvernek területe már a bronzkorban
is lakott volt, a régészeti ásatások során a szapárfalui részen és
Szakáll-pusztán találtak erre utaló tárgyakat, a belterületen pedig
vaskori és szarmata leletek kerültek elõ a föld mélyébõl.
A nagyközség nevének eredete egészen az
Árpád-korig nyúlik vissza. Foglalkozásból alakult helynév,
fegyverhordozók faluja volt, akik királyi szolgálónépekként éltek. A
település nevét 1212-ben említik elõször, de elõfordul az 1219. évi
Váradi Regestrumban is. A XIV-XV. században virágzó vámszedõhely a Tisza
bal partján, jelentõs halászattal. A XV. században már országos vásárt
is tartottak a mezõvárosi kiváltságokat élvezõ Fegyverneken. Az 1300-as
évektõl a Domoszlai, a Kompolti, majd a Guthi-Országh család
rendelkezett nagyobb birtokkal a településen. A török hódoltság korának
végén 1686-87-ben Giraj tatár kán seregei teljesen elpusztították a
falut.
Majorsági cselédek,
dohányosok pásztorok lakják a pusztákat egészen 1845-1846-ig. Ekkor
Szapáry József gróf és neje Orczy Anna Felsõ-Fegyvernek pusztán
németeket telepített le Bácsból és Torontál vármegyébõl, s létrehozta az
Annaházának illetve Szapárfalvának nevezett települést. Fényes Elek így
ír 1851-ben Fegyvernekrõl Magyarország Geográfiai Szótárában: "Roppant
puszta Heves vármegyében a Tisza bal partján, Törökszentmiklós és
Bánhalma közt. Van 3095 lakosa, kik többnyire cselédek, pásztorok,
haszonbérlõk." Fegyvernek német lakosai a XIX. század utolsó harmadára
elmagyarosodtak, a német nyelvû oktatás 1895-ben szûnt meg az iskolában.
A XX. század végén már csak németes hangzású nevek és néhány családnál
az étkezési szokások emlékeztetnek a betelepítésre. Az 1848-49-es
forradalom és szabadságharcban fegyveresen nem vettek részt a telepesek,
az annaháziak például felmentést kértek Szemere Bertalan
belügyminisztertõl, mivel "az új telepesek a házépítéssel vannak
elfoglalva"....
Tovább Fegyvernek honlapjára <<<-
|