A Zagyva vala­mi­kor sza­ba­don folyt a köz­ség nyu­gati olda­lán, sza­bá­lyo­zási ter­vé­nek meg­va­ló­sí­tá­sára csak 1940-es árvíz után került sor. A köz­ség első szál­lás­he­lye a mai tele­pü­léstől északra 4 km távol­ságra terült el. Telek néven isme­re­tes. 1552-ben Szol­nok eles­té­vel az egész alsó Jász­ság török ura­lom alá került, de ebben a sanyar­ga­tott hely­zet­ben sem szűnt meg a szom­szé­dos szál­lá­sok közötti állandó peres­ke­dés.
A fejlődő állat­te­nyész­tés mind nagyobb hatá­ro­kat köve­telt, a szál­lá­sok mind­egyike magá­nak sze­rette volna meg­sze­rezni a leg­elő­ket. Ladánnyal addig folyt a hada­ko­zás, míg a szent­györ­gyi­e­ket való­ság­gal elül­döz­ték helyükről. Új tele­pü­lési hely a Putrik-part, mely mint tele­pü­lés már a régi tér­ké­pe­ken is sze­re­pel. Helye a mai temp­lom­tól 1 km távol­ságra volt keletre. Ma is a köz­ség leg­ma­ga­sabb pontja.
Utána már a lakos­ság nem vál­toz­tatta a helyét.
Az 1699-ben elren­delt össze­írás anya­gá­ból ismert, hogy a soro­za­tos pusz­tu­lá­sok után a köz­ség 1695-ben tele­pült újra.

1706. szep­tem­ber 1-én Rabu­tin oszt­rák gene­rá­lis csa­pa­tai fel­éget­ték a falut, így ismét elpusz­tult a köz­ség temp­loma; a lakos­ság pedig Tokaj kör­nyé­kére (a Rákó­czi bir­to­kig) mene­kült el. A temp­lom fel­újí­tása 1701-től 1714-ig tar­tott, fel­sze­re­lése azon­ban hosszú évti­ze­de­kig elnyúlt. 1786-ban a köz­ség lakói elha­tá­roz­ták, hogy az 1703-bn épített „kis” temp­lom helyett egy nagyobb és a kor igé­nye­i­nek meg­fe­lelő temp­lo­mot építenek.

Az új temp­lo­mot a régi helyén ter­vez­ték fel­épí­teni, ezért a régi temp­lom tor­nyá­nak bon­tá­sá­hoz már 1787-ben – az új temp­lom építési enge­dé­lye­zési évében – hoz­zá­kez­de­nek. Az enge­dé­lye­zés­hez szük­sé­ges terv­raj­zot Rábl Károly gyön­gyösi építő­mes­ter készí­tette el, s a kivi­te­le­zési mun­kákra is meg­köti a szerző­dést a tanáccsal. 1790-ben meg­köt­te­tik az alku a mes­ter­em­be­rek­kel, s a beszál­lí­tók­kal. 1791-ben már állnak az új temp­lom falai – mely­hez a fara­gott köve­ket Deméndről, a meszet Szőllősről szál­lí­tot­ták -, s még ebben az évben elké­szül a tető is. A temp­lom 1791-ben Nagy Gábor jász­a­páti plé­bá­nos által meg is álda­tott „Szent­há­rom­ság tisz­te­le­tére”. 1792-ben a hát­ra­lévő mun­kák jelentős része is befe­jező­dött, s 1793-ban a torony is elké­szült. Ez az évszám van fel­tün­tetve a torony nyu­gati hom­lok­za­tán, mint a befe­je­zés dátuma....

Tövább Jászalsószentgyörgy honlapjára <<<-