Kartal nagyközség Pest megye északkeleti határán, Budapesttől északkeletre, 40 km-re fekvő, csaknem 6000 fős település.Kedvező természeti környezetet biztosít számára, hogy két magyar nagytáj; az Alföld és az Északi-középhegység peremén helyezkedik el.

Kedvező adottságait már a neolitikum embere is kihasználta- több újkőkori lelet is utal erre-, a mai Kartal története azonban a honfoglalással kezdődik. A kettős fejedelemség keretében élő magyarság tényleges vezetője Árpád gyula, vagyis vezér volt;míg szakrális,isteni eredetű fejedelemként Kurszán kündü tevékenykedett, a Kurszán-Kartal nemzetség őseként. E nemzetség neve őrződött meg Kartal nevében. Maga a szó török eredetű, sasmadarat jelent, első középkori írásos említése 1263-ból való, „Kurthol” alakban őrződött meg.

Kartal a kora Árpád-korban jelentős település, nemzetségi központ volt templommal; a későbbi századokban a Kartal nemzetség tagjai köznemesi sorba süllyedtek, ennek következtében csökkent a település jelentősége is, nem lett „váras” hely,vagyis város. Településünk az 1241-es tatárjárás pusztításait még gyorsan kiheverte, de a 16. századi török terjeszkedés végzetes volt. Kartal Buda 1541-es elfoglalását követően lett török birtok, még fél évszazadig lakott hely, de a keresztény hatalomgyakorláshoz képest sokkal embertelenebb iszlám uralom- pl. kisgyermekeket is szedtek adó fejében-, fokozatos visszafejlődéssel járt. A török első kiűzését megcélzó tizenötéves háború pusztításai során a maradék lakosság is elmenekült, így Kartal két évszázadra lakatlan puszta lett.

Lakóhelyünk újkori fellendülése 1784-től vette kezdetét. A terület akkori tulajdonosa herceg Grassalkovich Antal felvidéki katolikus magyarokkal, kisebb részben szlovákokkal népesítette be a termékeny, de lakatlan területet. A valamikori kibocsájtó településekre utalnak a Kartalon ma is gyakori családnevek: Bereczki, Karácsondi, Sőregi; a szintén elterjedt Deák, Gergely, Lados, Kalcsó, Urbán nevek azt feltételezik, hogy egész nagycsaládok kerekedtek fel és jöttek új települést alapítani.Grassalkovich herceg jól számított, a szorgalmas, mélyen vallásos falualapítók és leszármazottaik egy máig tartó dinamikus fejlődést mondhatnak magukénak.Jól bizonyítják ezt a népességi adatok. A 19. század elején alig lakott település lélekszáma 1900-ra 1810 főre növekedett, újabb száz év után 5711 lakosra emelkedett, napjainkra a 6000-es határt súrolja.Külön pozitívum, hogy az 1980-as évekig a népességnövekedést döntően az országos viszonylatban is kiemelkedő magas születésszám biztosította.

A népességnövekedés megkövetelte az intézményi háttér kiépítését is, 1858-tól egyházi fenntartású iskola kezdi meg működését, majd 1865-ben felszentelik a templomot, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére. A lakosság gyors gyarapodása együtt járt a jobbágyi majd a paraszti földállomány elaprózódásával. A 20. századra két nagybirtokos család, a Schossberger és a Hatvani-Deutsch birtokolta a termőföldek 2/3-át, a gazdák a maradékon osztozkodtak.A földnélküliek jelentős része az uradalmakban dolgozott, mint gazdasági cseléd, de már a huszadik század elején kialakult egy új kenyérkereseti forma, az ingázás, mely napjainkig meghatározó maradt. A kartaliak az építő- és gyáriparban vállaltak munkát, hamarosan szakmunkás generációk alakultak ki.

A huszadik század nagy viharai Kartalt sem kerülhették el. Az első világháború idején 400 férfi vonult be a Monarchia közös hadseregébe, közülük harmincan haltak hősi halált.Az 1919-es Tanácsköztársaság alatt „kommunizálják” a kartali nagybirtokokat, az uradalmi táblákon érő zöldborsót fővárosi proletárgyerekek szedik le,”úttörőmozgalom” keretében.
A két világháború között kiépül a villanyhálózat, felépítik a Mária iskolát két szolgálati lakással, imaházat épít a Baptista felekezet, körorvosi körzet alakul.

A második világháború óriási szenvedést okoz lakóhelyünknek.Ekkor már nem csak a frontokon pusztulnak kartaliak, hanem a harcok közeledtével 1944 novemberében maga a falu is a Budapest előtt kiépített német védelmi vonal egyik eleme lesz. Három heti ostrom után foglalják el az oroszok, a hadműveletek alatt a lakóházak szinte mindegyike megsérült, több tucatnyi civil is életét veszíti, a lakosságot egyaránt atrocitások érik a német és a szovjet katonák részéről is.

Az 1945-öt követő évtizedekben gyökeres átalakulásokon ment keresztül a tulajdonosi és a foglalkozási szerkezet. Még ’45-ben kiosztották a 100 holdnál nagyobb földbirtokokat, így uralkodóvá vált a kisbirtok.Az 1948-as kommunista hatalomkiépítést követően megkezdődött az erőszakos téeszesítés.A teljesíthetetlen terhek miatt sokan felhagytak a gazdálkodással és az iparban vállaltak munkát.Az 1956-os forradalom megszüntette ugyan a beszolgáltatást, de a hagyományos paraszti gazdálkodás már nem alakult újjá. Kartal mezőgazdaságból élő lakosságát a tsz és a Gödöllői Egyetem kezelésében lévő Állami Gazdaság foglalkoztatta. Az ipari dolgozók Budapest, Gödöllő, Iklad üzemeiben dolgoztak, az 1980-as években 1900 kartali ingázott munkahelye és a település között. Ez a szerkezet az 1990-es rendszerváltásig fennmaradt. Az állami tulajdonú nagyipar válsága jelentős munkanélküliséggel járt, ugyanakkor a tsz és az állami gazdaság is átalakult.

Napjainkban Kartal lakosságának jelentős hányada egyéni vállalkozóként tevékenykedik, főleg a fa-, fémiparban, illetve a szolgáltatásban: üzleteket, valamint javító-szerelő , fodrász és kozmetikai vállalkozásokat működtetve.Az ezredforduló után is jellemző az ingázás, csak az iránya más, főleg multinacionális cégek felé irányul. A mezőgazdaságban mára a családi gazdaság lett meghatározó, kiegészítő tevékenységként főleg az idősebb korosztály foglalkozik vele.Intézményei révén nagy munkáltató az önkormányzat is.

Településünk most is befogadó, az elmúlt húsz évben a népességnövekedéshez a fővárosból kiköltöző és Kartalon új otthonra lelők is hozzájárultak.Mindannyiunk közös célja a városi cím elnyerése és ezzel a további fejlődés biztosítása.