Szentgál a Dunántúlon, Veszprém megyében található. A 8-as számú fõ közlekedési úton haladva Veszprémtõl Nyugatra tűnik fel Szentgál táblája. Innen még 3 km-t kell haladni a bekötõúton, hogy a községbe érjünk. A Bakony erdei veszik körül. Az erdőt, amely a falut teljesen körülvette és szinte elzárta a külvilágtól, a hosszú évszázadok során nagyon megritkították.
A község mai határa 16533 kh. 1857-ben még 34213 kh. terület tartozott a faluhoz.
Itt található Közép-Európa legnagyobb védett tiszafása, mely 6 km hosszan, fél km szélességben, 287 ha területen mintegy 120000 példányt számlál.
A monda szerint a falu alsó részén, a mai katolikus templom mellett volt egy barlang és az első lakos egy remete, abban lakott. Mivel Gál nevű volt és ez az ember szent életet élt, így alakult ki a falu neve.
A valóságban (Győrffy professzor kutatásai szerint) egy Sant Gallenből érkező hittérítő pap járta ezt a környéket is többek között Géza fejedelem meghívására. Innen a Szentgál név.
A honfoglaló magyarság letelepedésekor a magyarok fejedelmi törzse szállta meg a Bakony vidékét.
Az első írásos emlék 1281-ben említi Szentgált. Ekkor, mint királyi kutyatenyésztők szerepeltek. A királyi vadászatokhoz látták el az udvart kutyákkal és a vadászatokon segítettek. Ezért az érdemükért 1328-ban nemességet kaptak. Minden adó és nemesi taxa fizetése alól kivetették és peres ügyeikben a király ítélt felettük. Kiváltságaikat a későbbi királyok sorra mind megerősítették.
Szentgál már a középkorban nagy helység volt. Fekvése a XVI-XVII. századok háborús korszakában is bizonyos védelmet nyújtott. Ezzel magyarázható, hogy a tatár és a törökdúlás viharait is túlélte. A XVIII. században a megye legnagyobb határú falva és legnépesebb települése.
A török kiűzése után Szentgál igen rohamos fejlődésnek indult. A XVIII. század második évtizedére az egyre gyorsuló gazdasági fejlődés útjára lépett. 1730 körül népessége 600-700 fő volt 120-140 háztartásban. 1770-ig 1500 főre gyarapodott a lakosság 1820-ig pedig kb. 3000 fő volt. 1850 után a lakosság száma 4000 fő körül volt, míg lakóháza 800.
Szentgál egyértelműen agrárfalu, melyben a későn fejlődő ipar is a mezőgazdaságot szolgálta. Egyedül a fazekasok és a szerszámkészítők termeltek távolabbi piacokra is.
Tovább Szentgál honlapjára <<<
|
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
