A csaknem kétezer lelket számláló Szomód a rézkortól folyamatosan
lakott település. A legjelentősebb ókori kultúra a rómaiaké volt, erről
feliratos kövek tanúskodnak. Az akkor Zumuld alakban szereplő községet
1225-ben említik először oklevelek.
A név a Szomol személynévből alakult d-képzővel. A XIII. században a
Csák nemzetséghez tartozó Ugrin birtoka, majd a tatai vár tartozékaként
említik a krónikák.
A Rozgonyi család tulajdonolta későbbiekben a népes “Villa
Zomold”-ot, amely a tatai plébánia filiáléja.
1543-ban Tata elfoglalásával egyidőben Szomód is elpusztult. Érdekes
módon a XVII. Században Tisza-melléki református magyarok leltek
otthonra e vidéken és az ezt követő időszakban leginkább Eszterházy
József telepítő tevékenységének köszönhetően szült feszültségeket. A
betelepített württembergi katolikusok ugyanis olyan előjogokat kaptak a
birtokostól, amely méltán sértette a protestáns vallású lakosságot. Ezt a
két hitközösség templomának felépítési időpontja is jelzi, hiszen a míg
a katolikus németek is megérkezésük után harmincöt évvel, addig a
reformátusok csupán 1889-től gyakorolhatták vallásukat saját
templomukban.
A mezőgazdasági termelésből élő település a szántóföldjein búzát, a
napsütéses dombok szőlőföldjein jó minőségű bort termeltek. A vallási
ellentétek elsimulása után a falu társadalmi élete is új lendületet
kapott. A civil szervezetek sorát az Önkéntes Tűzoltó Egyesület
nyitotta, de felekezeti énekkarok és gazdakör is alakult....
Tovább Szomod honlapjára <<<-
|