Zákány történetében a vasút játssza a főszerepet, a település kialakulása azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. Zákány történetét részletesen Belényessy Alajos, az iskola magyar-történelem-rajztanára kutatta fel, s írta le a jegyzetébe.
A feltárások szerint már a római korban volt itt lakott település. Erre utal, hogy a házak alapjainak kiásásánál mindig bukkannak cserepekre, kövekre, s egyszer még egy római kori épület lerakott járólapjait is megtalálták. Írott források vannak, hogy a római korban már szőlészkedtek a környéken. Az ásatások során egy római kori erődítmény nyomait is felfedezték. A patak iszapjában egy leéget ókori épület gerendáira leltek.
Gyékényes és Zákány között a közúti tó partján feltártak egy római téglasírt is, aminek a köveit elvitték a Dráva Múzeumba. A római korban a téglás temetkezés halmait felfedezhetjük Zákányon kívül Horvátországban is. A gyékényesi Lankóci-erdőben pedig egy őskohó maradványaira bukkantak.
Az első írásos emlék 1227-ben Zacun néven említi a falut. Várát 1325-ben már jegyezték, majd a két évvel későbbi híradások rév és vám működéséről számolnak be.
Ekkor Alsó- és Felső Zákányról beszéltek, ami később összeolvadt.
Az igazi Zrínyi vár itt állt a pályaudvarral szembeni magas dombon, s amikor a föld domborzatából lehet látni, hogy stratégiai magaslat volt, épület nem maradt. Evria Cselebi török utazó, amikor az Csurgó irányából közelített, így írta le a látványt: Fent magasodik a vár, és az előterében nagy kiterjedésű vízfelület, tehát, mellékága lehetett a Drávának, egy lápos, mocsaras, gyékényes terület, ami gyakorlatilag délről és délkeletről védte az erődítményt. Az épület a jelenlegi pályaudvar helyén lehetett. A vasútállomást közel két méteres töltésre építették. Az iskolaudvarban csaknem 1 méteres. Ezt egy 100-150 év alatt töltötték fel. Ahogy nőtt a pályaudvar úgy nőtt a töltés. Mindenhonnan törmeléket hordtak, helyben a sóder adott volt, a zömét ez teszi ki. A gőzmozdonyok világában a hamut is itt öntötték ki, a mozdonyfordító ma is létezik
A falut 1495-ben a Báthoryak kapták meg, majd miután 1566-ban Szigetvár elesett, a zákányi őrség megszökött. A falu kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően újra és újra benépesült. A vasút hatása érződött a leginkább, annak fejlődése vonzotta ide a kézműveseket, iparosokat. Zákány mindig is tisztviselő település volt, ami a pályaudvar környező részét foglalta el. Zömében az egyenruhások - a vasút, a határőrség és a vámhivatal dolgozói - laktak itt.
Zákány az úgynevezett "déli vasutak" idejében virágzott, amikor Fiume irányából érkeztek a munkások ide megpihenni. A két világháború között iparosodott a pályaudvar, s állatvásárokat is tartottak. Szállodát és sportlétesítményeket építettek. Betonelemgyár működött, a háború után kútgyűrűket készítettek. Kavicsbányászat a Barákán volt, és a Sibik-nek nevezett Dráva szigeten, Bogdán-tó néven. Ezt a többihez hasonlóan rekultiválás nélkül hátrahagyták, ahogyan egyik-napról a másikra megszűntették.
Zákányban két iskola működött, egyik a grófi kastélyban, a másik pedig a falu alsó részén. Gazdasági okok miatt összevonásra került volna sor, ám a lakók mindenképpen meg akarták tartani mindkét intézményt. Ez, s más egyéb okok vezettek odáig, hogy 2002-ben népszavazást tartottak, s a falu két részre szakadt: Zákányra és Zákányfalura. Így Zákány lélekszáma a több mint 2000 főről 1300 körülire esett vissza. A két település lakói azóta sincsenek rossz viszonyban egymással, csak közigazgatásilag váltak ketté.
A zákányi kulturális élet nagy eseménye az őszi lampionos mulatság, ahol fellépnek a borászok, a szőlészek, a Drávagyöngye nyugdíjasklub valamint a fiatalok is bekapcsolódnak. A falu levált felső részén a múltban is megünnepelték a búcsút, de az alsó részen a határsáv volta miatt ezt nem lehetett. A plébános azonban szeretné az Imre napi búcsút megtartani.
Tovább Zákány honlapjára <<<
|
![[Valid RSS]](/art/_vrss.png "Valid RSS feed")
