Mindmáig megőrizte az öreg hegy - melyet csupán a Duna választ el az Esztergom megyei Dömös birtoktól - a zebegényi nevet. Volt Dömösön az egyházi rendnek egy igen gazdag és ősrégi prépostsága,2 amely oly igen a zebegényi monostor látkörébe esett, hogy ahányszor csak a szerzetesek igen magasan fekvő monostorukból a Duna irányába lepillantottak, először ezen prépostságra esett tekintetük. Azt, hogy a régi monostornak valaminő romjai megvannak-e még, semmilyen hitelt érdemlő tanúbizonyságból nem tudom megerősíteni, és nem találkoztam senkivel, aki a tiszteletreméltó régiség megtekintése és megvizsgálása végett a roppant nagy hegyet meg akarta volna mászni. A monostor romjai előtt Dömös birtokról nézve látszik a hegy Duna felé eső lejtőjén három barlang, úgynevezett remetelakok, amelyeket a bencések ősi szokása szerint azok a szerzetesek laktak, akiknek Szent Benedek regulájában megengedte, hogy miután a közösségben hosszas gyakorlat révén megtanultak harcolni a testtel, a világgal és az ördöggel, folytathassanak magányos, remetei életet. A bencés rendnek még több efféle emléke fordul elő a Monasteriologiai Hungaro-Benedictina-ban... ()

() ... Zebegény mint község a török uralom utáni időszakban alakult ki. A középkorban fejlődésnek indult település lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult.

Zebegény és térsége 1685 táján szabadult meg a töröktől. Az 1700-as évek első felében a lakosság pótlására németeket, magyarokat és szlávokat telepítettek le. A németek 1735. táján Mainz vidékéről jöttek. A vegyes lakosságra utalnak a ma is meg lévő nevek: Forgách, Virágh, Kovács (magyar) Hirling, Himmer, Krebsz stb. (német) Adamek, Pohiba, Cservenák (szláv). A korabeli írások a 19. század elején Zebegényt német-magyar-szlovák településként említik.

A község első templomát - amely a Kálvária-domb sziklájába bevájt Szentélyből és eléje épített helyiségből állt - 1813-ban építették és 100 évvel később az új templom megépítésekor elbontották.

1828-ban a község lakóinak száma 554 fő, lakóházainak száma 92 db volt. Ekkor a foglalkozási ágak: földművelés, vendégfogadás, erdőgazdálkodás volt. Fő gazdaságai "szőlős hegyében, sok gyümölcsösében, tölgyerdőiben és vízimalmaiban" volt. A patakon működő vízimalmait a váci és esztergomi parasztok is igénybe vették.

1846-ban kezdik építeni a Budapest-Pozsony vasútvonalat, amelynek Vác-Párkánynána közötti szakaszát 1851-ben adják át a forgalomnak.

Ez Zebegényt is érinti. Ekkor épült meg a hétlyukú zebegényi vasúti völgyhíd, ami a maga kategóriájában Magyarországon a második legnagyobb híd. Zebegény vasútállomást kapott. Az állomás épülete a Monarchia stílusában épült. Eredeti formájával turisztikai látványosság. A vasútállomás akkor 4 vágányos volt teherrakodásra is alkalmas.

A község első temetője a jelenlegi vasútállomás környezetében volt, ahol a vasútépítés miatt meg kellett szüntetni. Ekkor került át jelenlegi helyére a Kálvária-domb déli oldala alá. Ma is itt van a község temetője. Fekvése, domborzati viszonyai és érdekes elrendezése miatt az ország egyik legszebb temetője. 1853-ban Fischer Borbála jóvoltából a Kálvária dombon megépült a barokk oromzattal ellátott homlokzati tornyos kisebb méretű, keletelt, klasszicista "kálvária kápolna". Feltehetően ebben az időben épült a kápolnához vezető út mellett kilenc kisebb méretű stációs ház; mindegyiken kis fülkében Jézus keresztútját ábrázoló kép. Ugyan csak a XIX. Század elején épült a kálvária É-nyugati lábánál a Nepomuki Szent János kápolna (uti kápolna) kisméretű oltárral, szobrokkal. Valószínűleg ekkor még meg voltak a kálvária domb tetején a rézkorból származó "földvár" maradványai. A Börzsönyi várak leírásaiban ezt a valamikori földvárat ma is jegyzik.

Zebegény első iskolájának keletkezési ideje nem ismert. Az1830-as években minden bizonnyal volt római katolikus iskolája az ősi sziklatemplom mellett, majd később a jelenlegi Bartóky utca 1. sz. ház helyén. Feljegyzés tanúskodik arról, hogy Dr. Robitsek Ferenc nagymarosi plébános kezdeményezésével 1895-ben felépült egy "pompás" iskola és tanítói lakás az akkori Ferenc József téren. Ez az iskola ma is áll és működik. Az iskolához a telket dr. Koperniczky Ferenc nagylövedi plébános ajándékozta a községnek. Ezekben az évtizedekben községi tanítók voltak:

    * 1830-as években: Reisz N
    * 1836-42-es években: Niegreisz N
    * 1842-44-es években: Kovács N
    * 1844-71-es években: Schenly Lénárt
    * 1871-73-as években: Jankovics Ernő
    * 1873-94-es években: Leiszmeiszter Antal
    * 1894-1934 években: Szvoboda Vince

Az iskola akkori padjait Wallenfeld Mihály kőbánya tulajdonos ajándékozta. (Az iskolában még megtekinthető a régi pad egy példánya) Iskolaszék is működött, elnöke dr. Robitsek Ferenc volt.

1890-ben megszélesítik a hétlyukú vasúti völgyhidat, így már 2 pár vágányon közlekedhetnek a vonatok.

Zebegény egyik érdekes építészeti emléke a "Ferencz József Gyermektelep", amely az 1896-os Millenniumi kiállításon "dohányjövedéki" pavilon volt. Az ezredéves kiállítás fából épült pavilonjait lebontásuk után értékesítették, s többek között a "svájci renaissance" stílusban épült dohányipart, bemutató épületet a főváros vásárolta meg. Sajátos döntés; éppen e dohánypavilont választották arra, hogy Zebegényben felállítsák a főváros "miazmatikus levegője miatt beteges és testi fejlődésben elmaradt gyerekek" szünidei nyaralótelepéül. A döntés tartalmazta azt is, hogy háború esetén hadikórházként funkcionáljon. Hogy ez a szép tájba illő épület Zebegénybe kerüljön, jelentős szerepe volt Bartóky József akkori Földművelésügyi Államtitkárnak is, akiről később utcát neveztek el.

1896-ban honfoglalásunk ezredik évfordulóján emlékművet állítottak a vasútállomás alatti kis téren. Itt alakították ki a Millennium emlékparkot.

1899-ben majdnem megsemmisült a település. Óriási felhőszakadás volt, s ez a Bükkös árokban felhalmozódott, mivel korábban az árkot - szekérátjáró miatt - bánya-meddővel feltöltötték. A felgyülemlő víz átszakította, elsodorta a bánya-meddőt és a víz házakat elsodorva rázúdult a községre.

1906-1910. között Havas Boldogasszony tiszteletére épült a zebegényi plébánia templom, Kos Károly erdélyi politisztor (építész, író, néprajztudós) és Jánszky Béla tervei alapján szecessziós stílusban az erdélyi fatemplomok mintájára. Freskóit kőrösfői Krisch Aladár tervei alapján tanítványai készítették Leszkovszky György tanársegéd festőművész segítségével.

Az első világháborúnak zebegényi áldozatai - hősi halottai - is vannak. Nevük a temetőben lévő emléktáblán olvasható.

Az 1900-as évek elejétől egyre ismertebbé vált Zebegény. Főleg a fővárosi polgárok közül egyre többen fölfedezték. Ekkor épülnek az első nyaralóházak, villák. Páratlanul szép természeti adottságai és kiváló, gyógyító levegője ugyancsak eredeti falusi arculata pezsgő nyaralóéletet indukált. 1924-ben Szőnyi István festőművész - aki elnyerte a Szinyei társaság első ízben kiadott nagydíját - feleségül vette a zebegényi nyaraló tulajdonos, földművelésügyi államtitkár Bartóky József kisebbik lányát, Bartóky Melindát és nem sokkal később zebegénybe költöztek.

Ha 1251-től Zebegény történetében mérföldköveket állítanánk, akkor az egyik jelentős mérföldkövet 1910-26-ra kell állítani. Zebegény arculatának kialakulása és jövőképének meglapozása ide tehető.

Az új templom építése kapcsán megjelent Kos Károly és művésztársai, majd Szőnyi István és az általa létrejött művészkolónia jó értelemben megpecsételte Zebegény sorsát. A század első felében olyan romantikus, pezsgő, magas szellemi színvonalú nyaralóéletnek lehettek tanúi elődeink, ami meg nem ismételhető. Így írt Szőnyi:

"A táj és az ember összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam meg Zebegényben, olyan környezetben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Az én képeim témája ez a két dolog a világon, amihez legerősebb szálakkal vagyok hozzáfűzve: Zebegény és a családom..."