Húsz évnyi (?) nemesítés és keresztezés után ausztrál kutatók előálltak az egyelőre csak RS103-130 kódnévvel illetett új almafajtával, amit szerényen a világ legjobb almájának neveznek. A különlegessége, hogy szobahőmérsékleten egy gyümölcsöstálban két hétig, hűtőben pedig akár hónapokig megőrzi a frissességét, nem aszalódik össze, nem puhul meg.

Az ausztrál kormány megbízásából dolgozó queenslandi kutatók különösen büszkék arra, hogy ezt hagyományos eljárásokkal, génsebészeti manipulációk nélkül érték el. A nemesítés alapja egyébként a betegségeknek különösen ellenálló, kelet-ázsiai eredetű Dúsvirágú díszalma (Malus floribunda) volt.

A szuperalma azon felül, hogy az emberek szívesen veszik, mert nem kell attól félniük, hogy rájuk rohad, egyéb előnyökkel is rendelkezik, például a raktárakban és áruházakban is sokkal tovább lehet tárolni, és a szokásosnál sokkal kevesebb permetezést és utólagos kezelést igényel, mivel ellenáll a legtöbb betegségnek és gombafajtának. És mindezek tetejébe még finom is: az ausztrál kutatók által szervezett vaktesztben a kóstolók ötből a második helyre tették az RS103-130 ízét.

Ausztrália nem tartozik a világ almanagyhatalmai közé, az ország termelése nagyjából fele a magyarnak, és százada a világelső kínainak, de még így is évente kétmilliárd forintnak megfelelő kárt okoznak az iparnak az almát megtámadó betegségek. Az első RS103-130 almák 2010 tavaszán kerülnek kereskedelmi forgalomba, és az ausztrálok szerint az almatermelés gondjainak nagy részét megoldja, vagy legalábbis enyhíti majd, ha elterjed a fajta.

Így szól az indexes alma-bulvár hír, amit "természetese" egy halom "agrár" lap átvesz. (az eredeti meg itt van: courirmail.au.com)

Nem értem!

Miért az ausztrálok? Közelebb nem lehetett volna feltalálni a melegvizet? Bocsánat, a "tartós tej" után a "tartós" almát.

Álljunk meg néhány gondolat erejéig! Az alma utóérő gyümölcs, akár a körte, és a paradicsom. Eltarthatósága elsődlegesen a pillanatnyi érési fokon mérhető sav-cukor aránnyal függ össze. Ha tehát ez az alma jelentősen többet tud egy klasszikus húsvéti rozmaringnál (vagy más hasonló "bőralmáknál" - lásd alul a cikkben), akkor vagy nem alma, vagy génkezelt.

20 év kutatás az almanemesítésben egy pillanat csak. Amennyiben viszont a kutatási módszer géntechnológiai irányt vett, nos, akkor bármi elképzelhető. Még az is, hogy a hír igaz.

Végtére is, a sárbataposott magyar (lé) almának már mindegy. Elrohadt a maga természetes módján a fa alatt, vagy beszántották - ezer tonnaszám...

De: láttam én már karón varjút: dél-afrikai zöldalmát a multi polcain, - nem is egyszer! Ausztrália már csak egy "köpéssel van" messzebb.

Húsvéti roznmaring:

Gyümölcse zöldessárga, a napos oldalán piros színű. Héja vastag, jellegzetesen zsíros tapintású. Ez a viaszréteg segíti elő jó tárolhatóságát. Húsa zöldesfehér, kemény, leves, íze alig savanykás, illata gyenge, de jellegzetesen fűszeres. A tárolás végén kásásodásra hajlamos.

Nagyüzemi termesztésének egyetlen akadálya van: éppen az a tartósság kulcsa: a későre nyúló elhúzódó érés. Kisgazdaságokban, házi kertekben biztonsággal termeszthető. Mínusz 6 fokig nem hullik le a fáról, csak keményebb hidegek károsítják az érett termést. A húsvéti rozmaring sok más õshonos gyümölcsfajtával együtt a Kárpát-medence területén alakult ki és maradt fenn. Vagyis igazi hungarikum.

Akkor most mit találtak ki Ausztrál almakedvelő barátaink?

Figyelem, ez nem húsvéti rozmaring, bár a golden családban rokonok. Ez a divatos zöldalma hazánkban is ajánlott változata: a "mucsu". Jobb, mint a dél-afrikai import "granny smith"!

(- kara-)