Húshegyek

(...) 1950 óta az emberiség húsfogyasztása megötszöröződött, 1970 óta megduplázódott. Úgy becsülik, a mai trendek alapján az emberiség húsfogyasztása az ezredforduló adataihoz képest 2050-re fog újra megduplázódni: várhatóan 229 millió tonnáról 465 millió tonnára nő majd, míg a tejfogyasztás 580-ról 1043 millió tonnára. Ennek egyrészt a népességrobbanás az oka, de fejenként is egyre több húst és tejterméket eszünk - az előrejelzések szerint a következő 15 évben további 10 kilóval fog nőni a fejenkénti húsfogyasztás a fejlett országokban.

Pedig az Európai Unióban már most is annyi húst fogyasztunk, aminek az előállítását a helyi erőforrások nem teszik lehetővé. A megevett állatok hízlalásához szükséges takarmány előállításához az Unió alapterületénél hétszer nagyobb terület kell.

Lábasjószág „használja" a Föld teljes felszínének harmadát és az összes mezőgazdasági művelésre alkalmas terület 2/3-át. Napjainkban mintegy 4,3 milliárd négylábú jószág és majd 18 milliárd baromfi él bolygónkon. A mezőgazdaság által megtermelt növények jelentős hányadát - így pl. a világ szójabab termésének 80%-át, de még a tengereken fogott hal 2/3-át - is az állatokkal etetik fel.

Húsipar

Ma már globálisan az összes baromfi 74%-a, az összes sertéshús 50%-a, az összes marhahús 43%-a és az összes tojás 68%-a ipari körülmények között készül. Ez önmagában csak azért baj, mert az ipari állattartó telepek és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar világszerte ugyanazokkal a problémákkal bírnak, illetve hasonló problémákat idéznek elő.

Instant hús. Az állatokat ma gyorsabban nevelik fel és viszik vágóhídra, mint korábban bármikor. A marhák pl. a korábbi 4-5 éves kor helyett ma már 14 hónapos korukra érik el a vágósúlyt. A csirkéket is ugyanilyen rohamtempóban nevelik: míg korábban három hónapos korban vágtak csirkét, a mai broiler-(„hús"-) csirkék csak 6-7 hétig élnek. Ezt persze csak ipari körülmények között lehet elérni, a természetestől eltérő tartási körülményekkel és takarmányozással.

A profitéhség vezérelte takarmányperverzióra jellemző, hogy az állati takarmányba sok olyan dolgot kevernek, ami természetes(ebb) körülmények között nem szerepelne az étrendjükön. Az állatokat gyakorlatilag egymással etetik fel, néhány egyéb borzalmat is belekeverve a tápba (trágya, vér, toll stb.). A közelmúlt nagy állatbetegségeinek nyomán (pl. kergemarhakór) legalább az EU betiltotta a kérődző állatok állati proteinnel való táplálását.

Bár az EU ezt is betiltotta, a világ más részein még mindig előszeretettel adagolnak a tápba növekedési hormonokat. Az antibiotikumok hatására szintén erőteljesebben híznak az állatok, ezért az állatgyógyászaton túl is belekeverik a tápba. Az EU-n belül ez is tilos, bár ez még nem jelenti, hogy mindenhol be is tartják a szabályozást. Az antibiotikumok nagy mértékű alkalmazása azért problémás, mert ezzel az ember a vírusokkal, baktériumokkal való hatékony védekezést kockáztatja, hiszen elősegíti a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulását

A gyorsaság a termelés minden fázisát jellemzi: a vágóhidakon szintén óriási a tempó. A túl gyorsan kibelezett marháknál ugyanis gyakori probléma a bél szétszakadása belezés közben. Ilyenkor a bélsár gyakran érintkezik a hússal, ami E. Coli baktériummal szennyeződik be. Emiatt a kilencvenes években világszerte számos haláleset fordult elő, híres gyorséttermekben is.

A szalmonella és a lisztéria szintén jól ismert betegségek. Ezek a kórokozók nem kifejezetten az ipari rendszerek sajátjai, ám a tömeges és gyakran nagyon is rossz tartási körülmények, a gyors ütemű, sokszor nem megfelelően képzett alkalmazottakkal végzett feldolgozási eljárások, valamint a kereskedelemben jelen lévő visszaélések kedvez(het)nek mind az állatállomány, a hústermékek meg- és elfertőződésének.

A kórokozókkal való védekezés nem egyszerű kérdés. A húsok tartósítására és a kórokozók elpusztítására pl. gyakran alkalmaznak sugárkezelést, ami viszont bizonyítottan rontja a hús tápértékét és az ilyen termékek fogyasztása növeli a kromoszomális rendellenességek és a rák valószínűségét.