A BBC értesülései szerint John Beddington professzor, kormánytanácsadó előrejelzésében figyelmeztetett a fenti körülmények várható együttállására, amelyek következményeit és lehetséges megoldásait részletezte írásában.

A szakember szerint 2030-ra események egész sora kulminál majd a világban, amelyek egyenként is meglehetősen súlyosak, egyesítve azonban még komolyabb gondokat okozhatnak a bolygó lakóinak. Az előrejelzés szerint eddigre ugyanis a Föld lakossága a jelenlegi hatmilliárdról nyolcmilliárdra gyarapodik (33 százalékos növekedés), miközben az élelmiszer és energia iránti igény 50, a víz iránti igény pedig 30 százalékkal növekszik majd.

"Meg tudunk birkózni a növekvő vízigénnyel?" - kérdezte Beddington a márciusban Londonban megrendezett SDUK 09 nevű konferencián. "Tudunk-e elegendő energiát biztosítani mindenkinek? Képesek vagyunk-e mindezt végrehajtani, miközben alkalmazkodnunk kell a klímaváltozás kihívásaihoz? Vajon képesek vagyunk-e mindezt véghezvinni 21 év alatt?"

A krízishelyzet egyes összetevői bizonyos területeken erősítik is egymás hatásait. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység például nagy mennyiségű vizet és energiát emészt fel. Beddington professzor szerint azonban emellett további tényezők bonyolítják a helyzetet és súlyosbítják a várható következményeket.

Megvan a veszélye, hogy a Föld éghajlatának változása drasztikusan hat majd az élelmiszertermelésre - például a korallzátonyok eltűnése egymilliárd ember táplálkozását befolyásolhatja, fehérjeszükségleteik ugyanis ezekről a területekről származnak. De ide sorolhatjuk a monszunesők gyengülését, vagy éppen erősödését is.

Egyes kutatók emellett arra figyelmeztetnek, hogy előrejelzéseik szerint 2030-ra az Északi-sark csaknem teljesen jégmentessé válhat, amely felgyorsíthatja a globális felmelegedést, mivel az eltűnő jégtakarók miatt a Nap hője csak kisebb mértékben verődik vissza a Föld felszínéről.

A növekvő népesség egyre nagyobb része költözik majd városokba, amely tovább fokozza a víz iránti igényt. Ez a folyamat önmagát erősítheti, a vízforrások kimerülésével ugyanis egyre több vidéki kényszerülhet majd otthona elhagyására, hogy városokban folytassa az életét.

Az életszínvonal növekedése az étkezési szokások megváltozásával is jár. A dinamikusan fejlődő gazdaságok - mint például Kína és India - lakosai egyre több húst és tejterméket fogyasztanak majd, amelynek előállításához több energiára van szükség, mint a zöldségekben gazdag táplálkozás esetén. Az emelkedő életszínvonal egyben azt is jelenti, hogy a tehetősebb emberek egyre több kényelmi szolgáltatást vesznek igénybe, amelyekhez szintén energiára van szükség. Az energiaéhség pedig egyre nagyobb teret ad majd a bioüzemanyagok előállításához szükséges növények termesztésének, amely az élelmiszerek elől veszi el a termőföldet.

Beddington professzor abbéli reményét fejezte ki, hogy a világ tudósai képesek lesznek választ találni a problémákra, emellett üdvözölte, hogy a politikusok egyre jobban hallgatnak a tudományos szakértők tanácsaira.

"Komoly befektetésekre van szükségünk a tudomány és technológia területén" - tette hozzá. "Különben nagyon komoly problémákkal találjuk magunkat szembe, 2030 pedig nincsen már annyira távol."

"Az előrejelzés a lehető legrosszabb helyzettel számol, amely mindenképpen egy valós fenyegetés" - nyilatkozta a BBC-nek David Pink professzor a Warwick University munkatársa Beddington prognózisáról. "A népességszaporulattal kapcsolatban van némi vita ugyan, az azonban tény, hogy egyre többen vagyunk a bolygón, ezért az élelmiszer-ellátás komoly problémákat okozhat. A fejlődő világ egyre jobban növekszik, lakói pedig egyre tehetősebbek lesznek. Egyre nagyobb lesz az igény olyan élelmiszerek iránt, amelyekről azt gondoltuk, hogy mindig lesz belőle elegendő. A táplálék ára növekedni fog, s erre fel kell készülnünk. John Beddington szerint komoly lépéseket kell tennünk, hogy megelőzzük a krízist, erre pedig a legjobb módszer, ha felvázolja a legrosszabb lehetőséget. Annyi bizonyos, hogy problémát fog okozni a világ lakosságának élelmiszer-ellátása, ennek mértékét azonban egyelőre még nem látjuk pontosan."

"Az általános felvetés, mely szerint számos kritikus tényező együttállása fenyeget, helytálló" - fejtette ki Jules Pretty professzor az Essex egyetem szakértőja. "A 2030-as dátum azonban puszta becslés. Nem tudjuk, hogy ezek a krízisek 2027-ben, vagy 2047-ben éreztetik-e a hatásukat. Annyi azonban biztos, hogy ha nem teszünk ellenlépéseket, a következő generációnak komoly problémákkal kell szembenéznie, ezért is fontos, hogy megpróbáljunk megoldást találni ezekre a kérdésekre. Mindig kétségbeesem, amikor a világ kormányai arról beszélnek, hogy 2050-re ennyi és ennyi százalékkal csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátásunkat. Nincs ennyi időnk, minél hamarabb lépnünk kell, az emberiségnek ugyanis még nem kellett ilyen komoly és összetett problémával szembenéznie!"