A jelenlegi rendszer problémái

1. Míg korábban a mezőgazdasági szereplők (ide értve a farmereket, a földtulajdonosokat, a termelőket és a feldolgozókat) együtt léptek fel érdekeik érvényesítése érdekében, addig most egyre nagyobb a széthúzás közöttük. Maguk a farmerek sem képesek közös álláspont kialakítására, ami részben azzal magyarázható, hogy (1) a kicsik aggódnak, amiatt, hogy a nagyok nem hagyják őket szóhoz jutni; (2) a fiatalok sokkal nyitottabbak, mint az öregek, (3) az ökogazdák nem értenek egyet hagyományos termelési elvekkel.

2. Az agrárreformmal kapcsolatos kérdésekben a tagországok sem értenek egyet, míg azok, akik a jelenleg is működő rendszerben több hasznot húztak, mint mások nem akarnak változást, addig a többiek - érthető módon - igen. Egy közös törekvésük azért van: mindenki a lehető legnagyobb részt szeretné a magáénak tudni.

Mi volt eddig és mi várható?

Bár a közös agrárpolitikai reform egyes elemeit 2004 és 2005 között vezették be és az egységes mezőgazdasági támogatások 2005-től léptek életbe, egyes régi tagállamok átmeneti felmentést kaptak az egységes kifizetés bevezetésére, nekik legkésőbb 2007-ben kellett csatlakozniuk az új rendszerhez. A 2004-ben csatlakozott tagállamoknak, amelyek a közvetlen támogatások egyszerűsített, SAPS rendszerét (egységes területalapú kifizetési rendszer) alkalmazzák (Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia), eredetileg 2009-től kellett volna áttérniük az egységes támogatási rendszerre (Single Payment Scheme, SPS). A Bizottság legújabb javaslata szerint azonban a 2004-ben csatlakozott tagállamokban 2009 helyett csak egy három éves átmeneti időszak után, 2012 körül kellene teljes körűen alkalmazni a rendszert, míg az egyszerűsített támogatási rendszer 2010-ig maradhat érvényben.

(Aktuális magyar vonatkozása a hírnek, hogy Magyarországnak augusztus 1-ig kell bejelentenie, melyik rendszert választja. A kormány végül épp a mai kormányülésén az SPS szerinti támogatási rendszer bevezetéséről döntött. Korábban 15 agrárszervezet (köztük a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége és több állattartó érdekképviselet) a kormányt felszólította arra, hogy Brüsszelben jelentse be, hogy 2010-től az SPS szerinti támogatáspolitikát folytat - még akkor is, ha az Alkotmánybíróság nem hoz döntést, csak ősszel. Az említett agrárszervezetek szerint amennyiben nem az SPS mellett dönt a kormány, úgy több ezer állattenyésztő, dohánytermesztő, cukorrépa-, rizs, és vetőmagtermesztő megélhetése kerülhet veszélybe. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke szerint azonban az uniós források nagysága nem változik az új rendszer bevezetését követően, és a Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Szövetséggel (MAÉT) kifejezetten arra szólítja fel a kormányt, hogy hogy ne hozzon beláthatatlan következményekkel járó döntést a rendszer bevezetéséről.

Itt megjegyezzük, hogy az Alkotmánybíróság sem tavasszal, sem májusban nem hozott döntést, így idén nem lehetett áttérni az új támogatási rendszerre. Amennyiben a kormányrendeletet alkotmányellenesnek minősíti a testület Gráf József lemond, az agrárminiszter szerint ugyanis ez ellehetetlenítené a magyar agráriumot.

A kelet-európai országok szintén azt szeretnék, hogy ha a támogatásokból mindenki egyformán (egységes kulccsal - flat rate - számolva) részesülne. A European Centre for International Political Economy nevű intézet becslést készített arra vonatkozólag, hogy az egyes forgatókönyveknek kik lehetnek a nyertesei és a vesztesei.

Támogatási rendszerek az EU-ban

Az Egységes Támogatási Rendszer (SPS) keretében a termelők termelési kötelezettség nélkül kapnak támogatást, viszont a támogatott területet jó mezőgazdasági és ökológiai állapotban kell tartani.

Az Egyszerűsített Területalapú Támogatási Rendszer (SAPS) a csatlakozási szerződésben felkínált választási lehetőség, amely szerint az összes mezőgazdaságilag hasznosított területre jár támogatás, az összes közvetlen támogatásból képzett pénzügyi boríték szétosztása alapján. Nincs termelési kötelezettség, de a területet a "környezet védelmével összhangban lévő jó mezőgazdasági állapotban kell tartani". Eredetileg 3 2 éves időszakra választható, 2006 végén kiterjesztették 2010 (Románia és Bulgária esetében 2011) végéig.

Ahhoz, hogy sikerüljön megállapodni abban, hogy a 2013-ra tervezett reform után ki mennyi támogatást kapjon, először azt kell eldönteniük a tagállamoknak, hogy a közös agrárpolitikának melyek legyenek a központi elemei - véli Valentin Zahrnt az intézet kutatója. Egyelőre úgy tűnik, hogy a reform kidolgozói nagy hangsúlyt fektetnek majd a természet védelemére és környezetbarát eljárások támogatására, ami egyben azt jelenti, hogy az olyan országoknak, amelyekben a mezőgazdasági területek aránya magas, több pénzre lesz szükségük, mint másoknak. Ezzel kapcsolatban persze fontos megjegyezni, hogy az egyes mezőgazdasági területek értéke igen nagy eltéréseket mutat. (Zahrnt szerint nem kizárt, hogy azok az országok, amelyek megpróbálnak megfelelni a Natura 2000 szigorú előírásainak, illetve azok, amelyek sok erdészeti területtel rendelkeznek valamilyen jutalomban részesülnek. A forráselosztás során ezeket a tényezőket valószínűleg különböző súlyokkal veszik majd figyelembe.)

Natura 2000: ökológiai hálózat az EU-ban

A Natura 2000-et az Európai Unió 1992-ben hozta létre, az ökológiai hálózat célja a biodiverzitás fenntartása Európában. A védelem hozzávetőlegesen az EU területének egyötödére terjed ki. A védett területeknek két típusa van: az értékes természeti élőhelyek, illetve a madárvédelmi területek. Magyarország a nemzeti jogszabályok által korábban - az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően - is védett területek is részei az ökológiai hálózatnak. Az újonnan kijelölt területekkel együtt Magyarország területének közel 21%-át fedi le az új típusú védelem.

Ki mivel nyer és veszít?

A European Centre for International Political Economy három különböző forgatókönyv esetében vizsgálta meg azt, hogy melyik tagállam járna jól illetve rosszul: (1) konzervatív forgatókönyv - a források nagy részét a hagyományos elvek szerint osztják ki és csak egy kisebb részt fordítanak környezetvédelmi célokra; (2) területorientált forgatókönyv - több pénzt fordítanak környezetvédelemre, a forrásfelosztás során a mezőgazdasági területek aránya a meghatározó; (3) többfunkciós forgatókönyv - nagy hangsúlyt fektet a természet védelemére, a forrásfelosztás során a Natura 2000 a meghatározó.

Az eredmények meglepők: a reformellenes régi tagországok között nyertesek (Spanyolország, Svédország, Lettország, Finnország, Portugália, Ausztria) és vesztesek (Franciaország, Görögország, Írország, Belgium) egyaránt vannak. Az újonnan csatlakozott országoknál sincs ez másként: a kelet-európai országok közül olyan is lesz, aki jól és olyan is lesz, aki rosszul jár - az eredmények persze forgatókönyvenként jelentősen eltérnek. Míg Magyarország minden esetben rosszul, addig a baltiak minden esetben jól járnak a reformmal.