Az élelmiszer-felhasználás terén jelentkező pazarlás jelensége nem kizárólag Franciaországban vagy Olaszországban létezik: mára életstílusunk részévé vált, és minden fejlett országra jellemző. Az Egyesült Királyságban egy kormányzati szerv becslései szerint az élelmiszerek az élelmiszerek körülbelül egyharmada kerül feleslegesen a kukába, és ez évente több mint 13 millió eurót vesznek ki az angol fogyasztók zsebéből. A fogyasztókat terhelő költségeken kívül azonban e jelenség más veszteségekkel is jár. Pazarlásunknak a környezet is kárát látja, mivel a kidobott étellel évente több milliárd tonna üvegházhatást okozó gáz szabadul fel.

Meggyőződésem, hogy a kiskereskedelmi ágazat részben felelős az élelmiszerek felelőtlen pazarlása miatt. Európa lakosságának csaknem egyharmada egyszemélyes háztartásban él, viszont az élelmiszerüzletek a termékeket rendszerint négyfős családoknak szánt kiszerelésben árusítják. A nem megfelelő tárolás, valamint az élelmiszerek szavatosságát jelöő címkézéssel kapcsolatos zűrzavar szintén hozzájárul ahhoz, hogy az élelmiszerekből álló szeméthegyek egyre magasabbra nőnek. Jobb iránymutatásokra és megfelelőbb információkra van szükségünk az élelmiszerek szavatosságát jelölő címkézéssel kapcsolatban, és a kiskereskedők ebben fontos szerepet vállalhatnának.

A legfőbb bűnös mégis a fogyasztó. Fel kell tennünk a kérdést, miért főzünk többet annál, mint amennyit meg tudunk enni. Miért veszünk három darab csirkét kettő áráért, amikor valójában csak egyre van szükségünk? Miért felejtettük el mindannyian az előző nemzedékek által felhalmozott tapasztalatokat? Szüleink és nagyszüleink még tudták, hogyan kell okosan megtervezni a nagybevásárlást, és a maradékból is finom fogásokat tudtak készíteni.

Nem kell egyik percről a másikra háztartási guruvá változnunk. Már némi mérlegelés és önmérséklet is hatalmas előrelépést jelentene. Biztos vagyok abban, hogy a jelenlegi gazdasági válság idején sokan örömmel csökkentenék háztartási kiadásaikat – de sajnos túl kevesen ismerték még fel, milyen árat fizetünk valójában pazarlásunkért.

Egész Európában egyre több – gyakran alulról induló – figyelemre méltó kezdeményezés alakul. Az Egyesült Királyságban viszont, ahol az élelmiszerekkel kapcsolatos pazarlás kiemelt politikai kérdés, a hatóságok által szervezett, Love food, hate waste (Szeresd az ételt, kerüld a pazarlást) elnevezésű kampány bizonyult rendkívül sikeresnek.

A két évvel ezelőtt indult kampány révén becslések szerint már 1,8 millió embert sikerült rávenni arra, hogy kevésbé pazarló módon bánjon az élelmiszerekkel. Ha az adatokat nézzük, ez azt jelenti, hogy 137 millió tonna étel menekült meg a kidobástól, amivel az Egyesült Királyság fogyasztói 325 milliárd eurót takarítottak meg maguknak. Ezzel 600 ezer tonna, üvegházhatást okozó gáz kibocsátása vált elkerülhetővé, ami megfelel annak a környezetszennyezésnek, amit a Budapest és New York között 487 ezer alkalommal forduló retúrjárat általi kibocsátás okozna. Ebből is látható, hogy minél kevesebb ételt kell kidobnunk, annál jobban kíméljük pénztárcánkat és a környezetet.

Emellett etikai szempontból is ajánlatos ellenállni a fogyasztás bűvöletének, különösen azt figyelembe véve, hogy a Föld népessége folyamatosan nő és az ENSZ számításai szerint 2050-re eléri a kilencmilliárdot. Ez hatalmas nyomást gyakorol majd az élelmiszer-termelésre. Többet kell termelnünk, ugyanakkor kevésbé terhelhetjük a környezetet. A gazdálkodóknak új termesztéstechnológiai eljárásokat kell alkalmazniuk, és a kutatás-fejlesztés terén elért eredményeket hatásosabban kell átültetni a gazdálkodás gyakorlatába.

Ha viszont a kereskedők és fogyasztók részéről továbbra is ilyen méretű marad a források pazarlása, értelmetlen lenne fokozni az élelmiszer-termelést. Ez nem lenne más, mint ha az energiaellátás problémáit otthonaink szigetelésének javítása helyett minél több erőmű építésével próbálnánk megoldani. A legtöbb ember már megtapasztalta, milyen haszna van az energiatakarékosságnak: odafigyeléssel nemcsak a villanyszámla kisebb, hanem az üvegházhatást okoz gázok kibocsátása is csökken. Ugyanez a helyzet az élelmiszerrel is. Ezért kell megálljt parancsolnunk a pazarlásnak, mielőbb túl késő lenne.

Mariann Fischer Boel
A szerző az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosa, Forrás: Élelmiszer-biztonság 2009. 2. szám